Persistence Tour 2012 :Suicidal Tendencies, Biohazard, Terror, Walls Of Jericho, Lionheart, Crushing Caspars
AustriaWien/Gasometer
Most már annyi speciális turné van, hogy dőzsölhetünk a jobbnál jobbakban. Aki a Hardcore szerelmese, az biztosan a sok közül a Persistence Tour-t részesíti előnyben. Minden évben a legjobb összeállítást sikerül kihozni ebből a rendezvényből. Idén ismét elkerülte hazánkat és legközelebb az osztrák Gasometerben került megrendezésre.

Voltunk már sokszor a helyen és azt legalább előre lehetett vetíteni, hogy a hangosítással biztosan nem lesz gond. Kora délután volt a találkozó Budaörsön, ahol sikerült némi alkohol mennyiséggel emelni a hangulatot, ami kellett egy szerdai naphoz. A kifelé vezető út a hangulat függvényében igazán hamar eltelt, bár így sem vészes az a 2 óra.

Nagy sor nem volt beengedésnél és a szokásos motozás után simán bejutottunk. El is mentem megnézni a merch pultot,ahol óriási választék volt de az áruk miatt csak egy turnépólóba fektettem összeget. A Suicidal Tendenciesnek külön pultja volt,mivel ők rendelkeztek a legnagyobb árukészlettel. Még egy gyenge fehér fröccs után el is indultunk a koncert terem felé ahol már akkor játszott a Crushing Caspars. Előzenekarhoz mérten kb 20-25 percet kaphattak és tartva is volt precízen a műsoridő. Ezt a kivetítőkön is folyamatosan nyomon lehetett követni. Mivel tőlük nem igazán vártam sokat és el is könyveltem ezt így magamban, nem is történt változás. Ennyi idő alatt nem is lehet nagyon érdeklődéseket felkelteni és ilyenkor még a közönség nagy része is a pultnál porszívózza fel a hangulatot a gyomrába. Mindenesetre amit lehetett azt kihozták magukból.

Ezután mentem én is többedmagammal hangulatot fokozni a nem túl pénztárcabarát ellátó egységbe. Nemsokára kezdett is a Lionheart, amit viszont már nagyon vártam. Nem is okoztak csalódást,minden a helyén volt és nagyon jól is szóltak. Tömeglázításhoz ajánlom őket mindenkinek. A probléma itt is a műsoridő rövidségével volt, de azt a kis időt is ki lehet remekül használni, hanem viszik túlzásba az átvezetőket és nincs kukoricázás. 10-ből 10 es volt.

A Walls of jericho mindenki számára ismert, kicsit kitűntek a képből, mert nem annyira a hardcore vonal követői, bár nem áll messze tőle. Candace brutális hangja miatt van ekkora rajongó táboruk de a zenei része miatt sem lehet panasz. A The Bound Feed the Gagged lemez 2001-ben ki sem szakadt a lejátszómból úgyhogy az én véleményem még mindig az, hogy ők élőben is hozzák ugyanazt a feelinget mint lemezen. Candace kitett magáért és férfiakat megszégyenítve tolta végig a bulit. Nagyon dinamikus és akkora erő van a hangjában, hogy irigylésre méltó.

A következő a Terror volt amit szintén nem kell bemutatni a HC színtérnek. Ők sokszor voltak már hazánkban is és minden itteni koncertjük fergeteges volt. A new school vonal egyik legjobb zenekara. Egyszerű de ebben van a varázsa. Minden lemez tökéletes. Itt már azért bőven megugrott a közönség száma is és jöttek a circle pitek is. Aki hallotta már őket és volt Terror buliban az tudja,hogy nekik nem kell befűteni,mert már az első percben olyat adnak minha gyomron vágnának. Aki pedig nem volt, annak mindenképp érdemes egyszer elmenni, mert fergeteges.

A kifulladás után kicsit kiszaladtunk megetetni a tüdőnket is mivel itt is komoly dohánytörvény van és nem lehet csak úgy akárhol. Ha ez nem lett volna elég, most következett a Biohazard. Gyerekkorom kedvenc zenekara és a mai napig nagyon sokszor hallgatom őket. A Budapesti legutolsó reunion bulira sajnos nem jutottam el és ezt próbáltam itt bepótolni. Mivel február 6-án jelent meg a Reborn in Defiance lemez, így gondoltam,hogy azt fogják erőltetni de nem így történt. Mindössze a Vengeance is mine került bele az esti repertoárba. Minden nagy Biohazard "slágert" eljátszottak. Ez volt eddig az év koncertje, de még csak február van:) Idén a Hegyalja fesztiválra is felkerültek a listára, aki teheti menjen el, ennél nagyobb még mindig nincs. A 2012-es lemez kicsit furcsán született meg, mert még Evan-nal lett stúdióban feljátszva, de most már Scott Roberts van a mikrofonnál és a bőgőt is ő kezeli. Pazar lehetett a casting amikor keresték Evan utódját, mert Scott nagyon hasonlít külsőleg, a hangja pedig majdnem egy az egyben ugyanaz, még a gitárja és a mozgása is. Danny Schuler helyett a Sworn Enemy dobos volt ezen a bulin, mert Danny-nak gyereke született és haza utazott New York-ba. A Shades Of Grey közben Billy még a közönség tetején is gitározott. Ugyanolyan erő van ebben a zenekarban mint fénykorukban. Igaz,hogy 2 eredeti tag nélkül láthattam őket de teljes értékű Biohazard volt. Az este bajnokai ők voltak személyem szerint. Erre az élményre el is keztdünk masszívan fogyasztani.

A Suicidal Tendencies kicsit hosszabban szerelt át de végre elkezdték.Cyko nem öregszik,olyan mintha valami génkezelést kapott volna. Ugyanolyan mint a 90-es években és dinamizmusa sem lankadt. Sőt. Talán mondhatom,hogy még aktívabb volt a színpadon mint korábban. A Szigetes buli elég siralmasra sikerült a hangosítás miatt de itt ezzel sem vol gond. Minden a helyén volt és persze mint főzenekar,a 90 percet ki is töltötték. A War inside my head pedig még mindig megborzongat. Trujillo nélkül ez sem az már mint volt, de jó helyre tette magát és megérdemli az elismerést. A koncert végén felhívták a közönséget és aki még odafért az fel is jutott. Óriási látvány volt és felejthetetlen.A biztonságiak is humánusok voltak. Felsegítettek mindenkit a színpadra.

A hazút alkohol mámorosan kicsit problémás volt. Nem tudom mikor volt takarítva a kisbusz,de most tettünk róla,hogy kapjon egy frisset:) De ez egy másik történet.

Mindent összevetve tényleg ez volt eddig az év bulija. Igaz, hogy még csak az elején vagyunk, de nagyon fel kell kötni a gatyát annak, aki a Persistence turnét felül akarja múlni. A jövő évi felhozatalban bízva ismét ellátogatok a turnéra.
István Fazekas | 28 feb 2012

Flyer:

Random photos - 2023