FeZen festival - 2011
Hungary Székesfehérvár/MÁV Pálya
Új helyszín, újra füves focipálya! Mert hát ilyenen van az igazi fesztiválhangulat. A születésnapot méltón megünneplő nagy külföldi húzónevekkel, és igen jó jegyárakkal.


Első nap: megérkeztünk, fizetős a parkoló mint tavaly, nehezebb volt megtalálni, és nagyon sokan álltak kint az út szélén, ami ingyenes volt – hogy szabályos-e azt nem hiszem - nehéz volt tőlük közlekedni. Láttuk, hogy sokan leszünk, a kempinges bejáratnál hosszú sor kígyózott, a többi bejáratnál nagyon gyorsan be lehetett jutni, a biztonságiak is nagyon készségesek voltak.

Mire megérkeztünk, az Ossián már játszott a nagyszínpadon, egy hatalmas focipályán. Jó volt a színpad elhelyezése és nagyon bika hangzást kaptak. Megdörrent a cucc rendesen, mindent jól lehetett hallani, hangerő is volt, rég hallottam őket ilyen hangzással. A színpadképen meglátszott, hogy adnak rá, az első háttérvászon a régi borítókat idéző tankos-motoros régi lemezes borítók motívumai, aztán jött a következő, új lemezborító, végül egy nagy kék a zenekar fennállásának 25 éves évfordulójára készült. Kaptunk tőlük egy jó kis best of műsort, régi nagy slágerek, nem a Rock katonáival indítottak az csak később jött, Endre megvárta, míg mindenki ideér. Aztán pár új lemezes dal, az utolsó két lemez számai nekem már annyira nem tetszenek élőben. Elmegy. Ricsi nyomott egy hatalmas szólót, és aztán vége felé meglepetés: Endre basszusozott, egy lassú szám... és aztán jöttek a régi klasszikusok; tombolás! Jó volt a hangulat-hangzás, bár néhány tag fáradtnak látszott, de mindenki minőségit nyújtott.

Szóval elkezdődött a fesztivál, ezután körülnéztünk milyen is a helyszín, a nagyszínpad háta mögött volt a Media Markt színpad, a sátor közel, így gyorsan oda lehetett érni, jól is szólt. Belenéztünk a Class FM műsorába, szabadtéri színpad volt ez is, a kemping mellett szintén füvön.

Ladánybene: a focipálya lelátóján kellett átmászkálni. Jó kis hangulata volt, szeretem az ilyeneket, kaland a felfedezés öröme. Messzebb megnéztük magunknak ami régen Banhof volt, elmentünk a karaoke-jazz színpad mellett, láttuk a cukros-zsiráfot, végigsétáltunk a „borok utcáján” és odaértünk a klubhoz. Itt volt a negyedik bejárata is a fesztiválnak egy vasúti felüljáró; plusz izgalmak annak, aki hazafelé megy este… A klub nagyon jól nézett ki: vonat az elején, bent végig vonatberendezések, a nagyteremben mentek a rock-punk koncertek, kiváló hangzás és a fénytechnika sem volt semmi. Kint a koncerthelységben is játszottak a bandák, ez a kert igazi relax-hangulatot idézett, nagyon tetszett. Körben fák, estére lámpások, színes égők, külön kis sziget, felső szintjén disco is volt, akinek arra volt igénye, jól ki lett találva ez az egész.

Lord: vártam ezt a koncertet, de sajnos a nagyszínpad vagy már a Dreamre volt belőve, vagy a hangosítók nem lőtték be jól, de nagyon gyenge volt, pedig ők általában mindenhol nagyon megdörrennek, a fiúk húzták a bulit, a közönség lassan bár, de átvette a hangulatot, a közepétől a hangosítók is észbe kaptak. Szokásos slágerek, néhány szám az új lemezről, Vándor és végén Kisfiú. Jobb hangzással hatalmas buli lett volna.

Dream Theater: amire mindenki várt, és egy igazi Álom is lett :)!  A szervezők szerint 10.000-en voltak! Azt nem tudom, hogy valóban voltunk-e ennyien, de a focipálya teljesen megtelt emberekkel, a bejáratig! Elkezdődött, az első szám felétől tökéletes hangzással, színpadképpel Egy kivetítő középen, a szokásos fényeket, és egy nagyon jó formában lévő, felszabadult csapatot kaptunk. Ahogy belekezdtek azt hiszem mindenki belecsöppent egy 2 óra 10 percig tartó álomba, és szépen húzott minket bele egyre jobban egy belső utazásra a világunkba, távol a valóságtól.

Az álomszínház után következett a Moby Dick. Lehet, hogy valakinek ez túl éles váltás, de nekem nagyon jól esett! Egy kis igazi vérbeli thrash zúzda, igen jó lendületben voltak, Göbl Gábor szántotta a színpadot rendesen, és jöttek sorba az őskorszakos himnuszok, az idén sikerült elkapnom Smici mindkét zenekarát, nagyon fel vannak pörögve.

Leander: nekünk nap koncertje, még egy energiabomba az útra :) A klubban került megrendezésre, az út sötétben még hangulatosabb volt idáig, már erősen éreztem a „fesztivál hangulatot”, a klubban volt is tömeg rendesen, de sajnos meleg is, rengetegen gyűltünk össze ugye a Nevermore-ban is játszó Vörös Attila miatt is sokan kíváncsiak rájuk. Sokat késtek, biztos várták, hogy mindenki átérjen Moby Dickről, már igen fáradtak voltunk (reggel munka), de az elejétől megnéztük, állat volt, Pécsen a középút elejét láttuk, itt az elejét, durva hangzás volt.

Második nap: Ismét napsütés, már hamarabb vettük fel a fesztivál lüktető ritmusát, egyből fűben ülés, napsugarak simogató érintése, szabadság.

Pokolgép: nagyon kíváncsi voltam a legújabb felállásra, milyen az új gitáros és dobos, nem csalódtam. Kukovec Gábor ismét ügyesen frissítette a vért a zenekarban, Attilát, a tavaly beújított énekest már láttam velük azóta még többet fejlődött, gyakorlatilag a hátán viszi a bulit, a megjelenése sem utolsó egy igazi Conan a barbár filmben főszereplő lehetne. Megkaptuk a régi Gép himnuszokat, és amin sokan fanyalogtak pár Rudán Joe-val készített számot és énekelt nem is akárhogy, nagyon élveztük a show-t és ők is, Kukovec Gábort ennyit nem láttam még mozogni a színpadon, odament a gitároshoz –tudjátok, metálbeállásra- vigyorgott, a színpad és a közönség között megvolt az energiaáramlás.

Ritchi Kotzen: Igazi Woodstock-i hangulat, fűben ülés, sörözés, nevetés, naplemente; egy zseniális gitáros műsora egy kicsit visszarepített minket az időben.

Ignite: aznap mindenki őket várta. A színpadkép puritán, csak zenekar logója minimál fények, ez csak zenéről szólt, én már rég hallottam őket, de élőben engem is lehengereltek újra, lendületes előadás volt. Téglás Zoli végig magyarul konferálta le a műsort, elhangzott egy U2-Green Day által írt szám. A végén én is bementem az elejére pogózni, ugrálni, ott bent állat volt a hangulat, és aztán mindenki énekelni kezdte a Csitári hegyek alatt című jól ismert számukat, és ők is elkezdték, felrobbant a közönség, végig magyarul énekelte Zoli is! Csattanóként a végére beugrott a közönségbe szörfözni, akkor lett az igazi lökdösődés, elől végül felborult mindenki, ő is közénk esett, felkapták, ölelgették, és mondta a biztonságiaknak „semmi baj, kemény vagyok” vigyorogva visszament a színpadra, igazi élvezetes buli volt.

Dalriada: sokan voltak, nyomták is rendesen, de a hangzás sajnos nem állt melléjük, pedig jó lett volna. Laurát végre jól lehetett hallani, de a basszus elnyomott mindent, kicsit még klubozás.

Harmadik nap: A Nevergreen sajnos elmaradt. A Barátok is megjöttek végre, együtt beszélgetős asztaloknál, sörözés mert ez mégis csak egy igazi fesztiválprogram.

Rómeó vérzik: jó kis buli, rock'n roll, nyomták is szépszámú nézőseregnek, koponyás mikrofonok látvány is megvolt, én is szeretem őket, de valahogy ma nem jött be. Inkább Watch my dying-ra jöttünk, meg is kaptuk a jó kis metált az arcunkba, hihetetlen ez a zenekar, nekik is rég külföldön kéne játszaniuk, nemzetközi szintűek, és amilyen jó kis fénytechnikát kaptak! Volt is rendesen fejrázás, hajlóbálás a koncerten, telitalálat.

Rhapsody: általam igen várt koncert, egyszer láttam őket még anno Summer Rock-on, akkor Fabio hangja élőben a végére nem volt az igazi, de lemezen még mindig bejött, és mondták, hogy a Kamelotban is igen jó volt élőben. Eljött a pillanat, hatalmas háttérvászon, sejtelmes fények, és elkezdődött a bomba jó nyitány, de a hangzás borzalmas volt -néztük kicsit, hogy mi van- második számnál javulás, hangulat is javult, harmadik számnál CD-minőség, innen aztán jöttek a slágerek, a közönség együtt énekelte-üvöltötte a számokat Fabióval, akinek a hangja most tényleg, mint a lemezen, frontemberként kiváló, olasz lévén gyakorlatilag levezényelte a bulit. Igazi kardozós metál, elragadott a hangulat. Kaptunk lassú számot is,  duett a CD-ről Christopher Lee-vel, basszusgitár-szólót a vámpír kinézetű basszusgitárostól. Luca Turilli is virágzott rendesen, az gitáros is nagyon jól bevált, igazi jó koncert volt, csak olyan hamar vége lett, még hallgattam volna őket pár órát.

Dragonforce: a végére egy kis speed-power metal, szívem szerint nekik kellett volna lenniük Rhapsody előtt előzenekarként. A nagyszínpadon eközben a Quimby játszott Rhapsody után. A többiek elmondása szerint jó volt, de érezhetően nem volt bennük most valahogy a tűz, ezért is mentek el mellettem mostanában a koncertjeik. Ellenben Dragonforce szédületes fordulatszámra kapcsolt, azt a pörgést, amit ezek a srácok műveltek… végigszántották a színpadot, a szintis srác is kijött előre, a gitárosok végig a kontroll-ládákon álltak, az új énekes meg egy állat, fantasztikus hanggal,  erősen finn kinézettel. A nap meglepetés bulija volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire állat buli lesz!

Ismét Vigyorogva és nagyon jó hangulattal hagytuk el fesztivált, megint egy jó kis Fezen volt! Jövőre is megyünk!
author: Kornél Németh | 08 sep 2011

author:

Németh KornélNémeth Kornél

Flyer:

Photos about the event »