Bánkitó - 2011
HungaryBánk/Bánki-tó
Csütörtök, péntek, szombat – három estére tartogatott szórakozási lehetőséget az idei Bánkitó Fesztivál. Pontosabban nemcsak estére, már a déli órákban elkezdődtek az előadások, beszélgetések, filmvetítések. Ezeket váltották a kora esti óráktól kezdődő koncertek. Cikkemmel elsősorban a zenei programokat foglalom össze a teljesség igénye nélkül.


Idén változott a színpadok elrendezése – a kempingben található Moszkva tér nevű helyen állt fel a nagyszínpad - a tószínpad lett a kisszínpad, az előtte lévő táncteret sátor fedte: minden bizonnyal a tavalyi esős időjárásból okulva döntöttek fedél mellett a szervezők, ugyanis tavaly az első esti főműsort elmosta a szakadó eső.



A harmadik zenés hely a kemping hátsó felében található Robur Soundsystem sarok volt – a hely teljesítette a nevéhez fűzött reményeket: volt Robur – nem is akármilyen, és lemezlovasok is szép számmal, úgyhogy nem szenvedett hiányt a látogatóközönség a különféle, legjobb értelemben lötyögésre hívó zenékben. Emlékezetes volt Suefo és Ordas swinges, funkos szettje, és a szombat esti Holly Rollerz szintén táncos produkciója. Késő estétől, főként éjfél felé rendre ideszivárogtak az emberek.

Nem szeretnék megfeledkezni a Nádas Kempingről sem, ahol bringapunk és egyéb nem szokványos jelzőkkel ellátott rockzenei produkciók vonultak fel.

Csütörtök este még kissé szerény volt a nézőszám, szombat estéig fokozatosan feltöltődött emberekkel a fesztivál, bár a nagyszínpados koncerteken már az első estétől fogva jelentős volt az érdeklődés. Itt az első esti fő fellépő a magyar koncertzenekarok közül jól ismert Erik Sumo Band a tőlük megszokott módon és minőségben fokozta a hangulatot – jól sikerült.



A pénteki Másfél és Korai Öröm a magyar mezőny „régi” motorosai: előbbi a ’90-es évektől fogva jópár nagylemezzel büszkélkedhet, immár a sokadik, de jópár éve kialakult felállásukkal léptek ismét színpadra, hagyományosnak mondható zenei anyagukkal.   Mindketten teltházas koncertet adtak.

A szombati The Qualitons az utóbbi 1-2 év újdonsága. Tagjai a ’60-es, ’70-es évek beates, funk-groove-os zenéit idézik meg saját szerzeményeikkel. Egyáltalán nem kópiáról vagy poros régiségről van szó: a már meglévő stílust saját, egyedi ötleteikkel fejlesztik tovább és teszik maivá – ezt bizonyítja például az is, hogy ez alkalommal Abate Berihun etiópiai zenésszel léptek fel. Az ő segítségével adták elő egyes számaikat afrikai népi motívumokkal vegyítve. Nagyszerű hangulatot csináltak.



A tószínpadon főként világzenei/folk produkciókat tekinthettünk meg. A Limba Nostru cigányzenét, a Show Phrala klezmert, a Delalamm kellemes lazulós zenét szolgáltatott, láthatóan hozzáértő módon.

Egyéb saját élményeket említve jó volt a fesztivál apró részleteinek felfedezése a haverokkal (égszínkék Bogár, a kemping pótos szalmabála-szállító MTZ-je, a poroltóból épített pók, a fűvel burkolt stég, fürdés a tóban, spontán néhányperces zenélés a Puszi zenekarban stb.) Köszönet: Csabi, Kornélék, Hofi és társai.



A fesztivál még mindig valóban nem zsúfolt – ahogy a szervezők hirdetik. A jegyek sem túl drágák, ha 1-2 hónappal előre beszerezzük őket, a helyszínen viszont már egyáltalán nem olcsók. Talán legfőbb előnye az egész rendezvénynek, hogy megfelelő arányban vegyíti a kellően hangos zenés kikapcsolódást a lazítós programokkal, meg nem is túl rövid vagy hosszú. Így van ez. Pont.
author: Alex Varga | 16 aug 2011

author:

Varga AlexAlex Varga

Flyer:

Photos about the event »