Legend Bob Marley Emlékest :The Bootz Bros.!, Dubaku Roots Reggae Allstars, Paso Sound System
HungaryBalassagyarmat/Madách Mozi
Több, mint egy évet kellett várnia szeretett Északi Masszívunknak egy igazán ütős roots reggae koncertre. De ha február, akkor Bob Marley. A Mester ugye idén lett volna 66 éves. S a magyar vidéki rege massz egyik legnépesebb tábora a 2011-es évet se hagyhatta szó, tett nélkül.


A tavalyi évben a Zagastic-al és a Knotty Headz-el emlékeztünk, valamint Menelik pörgette a lemezeket s tartott előadást. Idén a The Bootz Bros.! és a Dubaku érkezett hozzánk, valamint a Paso soundsystem..sajna Áfi nélkül, mert tüdőgyuszis-gyógyulj!! Viszont Lipi Brown hozta magával új felfedezettjüket, Danonnát.

Sajnos az estét beárnyékolta az egy héttel ezelőtti rendőri megszállás. A West Balkános tragédia után minden szórakozóhelyen fontoskodnak a szervek, a Madách Mozi sem volt kivétel ez alól. Ez a razzia tehát kicsit visszavett a nézőszámból, de aki igazán ríl kócosnak tartja magát, az eljött. Sajnos, nem sajnos egy igazi családias hangulatnak lehetett szemtanúja, aki ellátogatott Gyarmatra 19-én.

Hatalmas fel-t RigóZolinak, aki már második éve ad helyszínt, pénzt e rendezvénynek. A mozi az anyagi megpróbáltatásokra fittyet hányva minden évben egyre színvonalasabb, szebb. S a hangtechnikája is kiemelkedően magas színvonalú (a Gödörhöz hasonlította:) ) – tudtam meg a Dubaku hangosítójától.   

A start 21.00-ra volt kiírva. 18-ra jött a The Bootz Bros.! Akiknek annyira megtetszett a hely, hogy még az 1. videoklipjüket is itt szeretnék forgatni. Lipiék 20-ra érkeztek, felpattintottuk a óriási Bob Marley zászlaját a színpad fölé, Északi Masszívot a színpad elé. Gyógysör. A sound fél óra alatt összeállt, közben befutott a roots reggae allstarz Dubaku. 21-kor a tervek szerint nyitotta a LEGEND a kapuit. A Paso sound már teljes hangerővel szólt, de az emberek még csak szálingóztak. A Bootzos fiúk fél11fele kezdtek, közbe még volt egy kalandom: Tomit a Dubaku egyik billentyűsét haza kellett vinni hozzánk, mert ő is elég ramatyul volt.

Aztán vissza a koncertre fotó, videó, sör, tánc. Kicsit a koncertről: az a véleményem a zenekarról, hogy kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja. Ez maximálisan építő kritika akar lenni. Túl sok a trikolor, a dobos mű-rasztahaját nem értem. Ez gáz. S kicsit „unalmas” volt. Nem húz eléggé a zene. Pár hónapja hallottam őket, akkor jobbak voltak. Most valami hiányzott. Sebaj, fiatalok még, lelkesek… jók lesznek! A gityós srác nagyon ügyes. Viszont kicsit sok a beszéd. Hoztak nekünk pár Marley számot is, azok se voltak elég dinamikusak. Saját nótáik közül, 1-2 viszont nagyon jó. Több erő kell a zenekarba. Mikor mentünk vissza Tomié, akkor beszélgettünk erről, s Atti a Dubaku egyik gitárosa védelmébe vette őket, miszerint: elég nagy teremben kellett zenélniük s ez kemény feladat, nagy tér, kevés rajongó. Nehéz jó bulit csinálni. Mindenesetre kell nekik teret adni, mert különben hogy fejlődjenek. Hajrá TBB!!

Kb. éjfél fele kezdett a Dubaku. Hát bennük volt dinamika. Hála Jahnak a közönség is eléggé összeállt már. Hozták a 70-es évek reggaeeit, csak nekünk a „Faya gólyát”, a Hooligant. Doki kiválóan énekelte a Pimper’s Paradise-t, volt Damien Marley… lenyűgözték a masszívot. CéAnne idén is hozta a formáját, a finisben egy szál gitáros kísérettel és egy Sziszivel (Sziszi-Colony-jött nekünk vendégszerepelni :)  ) elénekelte a Redemption Songot. Ekkor éreztem, hogy a Mester, most tuti törölgeti a szemét. Aztán ez után következett még az est csúcspontja. Ahogy egy kedves barátom fogalmazott: „kulminált a drámai feszültség”. A záró One Love-nál nem elég, hogy az egész közönség együtt énekelte a dalt, de még össze is állt egy hatalmas, egész táncteret közrefogó félkörré. Amelynek a záró fele maga a zenekar volt. Így egy, hatalmas körben énekeltük el a One Love-ot. Akkor ott, mindenki egy emberre gondolt, minden szív egyszerre dobbant. Leírhatatlan érzés volt. Alig akartuk befejezni. Dokiék is meglepődtek, jó volt látni a büszke mosolyt az arcukon. Boldogok voltunk.

Ez után a csodás koncert után Lipi vette kezelésbe a füleket, s sokak nagy örömére a roots klasszikusokon mellett, szanaszét repítő dubokkal folytatta az estét. Ekkor már mindenki jól érezte magát, sokan olyan jól, hogy az valami hihetetlen…az este jelszavává vált a „DUBWISE” szó:) Danonna énekelt is, melodikázott is Lipi mellett. A hepaj 3-ig tartott, utána szépen haza totyogtak az arcok.

Durca volt. Szeretném megköszönni még 1x Zolinak, a TBB-nak, Dubakunak és nem utolsó sorban Lipinek, hogy egy ilyen életre szóló élményt hoztunk össze együtt. S mindez persze nem működhetett volna nélkületek, drága Északi Masszív!! Tisztelet! Ja, és Balassagyarmatról is: Boldog szülinapot Bob! Jah bless_farek    
author: Máté Farkas-Kontra | 22 feb 2011

author:

Farkas-Kontra MátéMáté Farkas-Kontra

Flyer:

Photos about the event »