Nehéz évről évre egy olyan fesztiválról írni, amely szerencsére nem sokat változik, olyan mint 4 évvel ezelőtt. 3 napon keresztül már délután 2-től ömlenek a jobbnál rosszabb bandák a két színpadról egyszerre kiegészülve a barátságos és egyben őrült germán néppel. Nálam kötelező nyári programként van bejegyezve, megvan az íze.
Idén pont úgy alakult, hogy július 1-től munkanélküli lettem, ezért egy jófajta költözést is be kellett iktatnom With Full előtt. Szerdán még a cuccaimat fuvaroztam a fővárosból Ceglédre, ki-be pakoltam a kocsiba, csütörtök reggel indultam is Dabasra Tanerőért, majd Bősárkányba Szivacs családért. Most kicsit átgondoltabban intéztem a dolgokat, nehogy a tavalyi parába essünk (a nagy súlytól néha hozzáért a jobb hátsó gumihoz a kaszni), idén Rasta Zsoltiékkal előre küldtük a 40 liter bort. Vizet nem is vettünk. Esélyes volt, hogy megússzuk parák nélkül. Egészen a cseh utakig zökkenőmentes volt a dolog, de aztán egy-két kaparás a gumin ismét. Megpróbáltam lassabban és figyelmesebben, de végül szerencsésen túléltük a dolgot.
Szivacs hozott az útra egy 10 literes kanna vörösbort. Eleinte még nem akart rámászni, de az elfogyasztott kilométerekkel egyenesen arányban dőltek a sörök az arcába, ezáltal egyre többször megállásra kényszerültünk. A cseh szakaszon már meguntam és fél órás folyamatosan haladó szakaszt kértem, különben sose érnénk oda. Jó, akkor adjuk neki hátra a kannát. Igaza is volt: 130 km/h-nál 10 literes flaskából kell inni a vörösbort:) Aztán jöttek az extrább kívánságok: Hallgassunk Belgát. Remek jó ötlet, főleg, hogy egy hardcore-metál fesztre igyekszünk. Azért egy számot engedélyeztünk. Akkor még egy számot. Elég volt! Ekkor végleg letiltásra raktuk a magyar rapzenét:) Az már csak külön élmény volt, hogy Tanerő jobb elölről hangosan beszélt a hátam mögött ülő Szivaccsal, mindeközben üvöltöttek a disznómetál zenék. Megsüketülés kerülgette a jobb fülemet! :)
Kiérkezéskor a megszokott több km-es, álló kocsisor fogadott. De az éveknek köszönhetően tudtuk, pofátlankodni ér, hiszen ők a beengedést várták, nekünk még jegyünk se volt. Ezért elakadásjelző kitesz, végiggurultunk a sor mellett, egészen a kasszáig. Itt Szivacscsalád 10 perc alatt - kéz alatt - 80 helyett 60 euróért vásárolt jegyet. Irány befelé. Sikerült a tavalyi hely környékét megtalálni (sátorszínpadtól légvonalba kb. 40 méterre. Simán lehetett hallani éppen mit adnak). Természetesen a biztonságiak ránk szóltak, hogy az autónk segge ne a sátrak felé mutasson, mert ha beindítjuk, elgázosítjuk a kempingezőket. Úgy látszott, ezt rajtunk kívül mindenki tudta. Mindig tanul az ember! A kemping egyszerű felépítésű: egy sor autó, mögötte sátrak két sorban, majd megint egy sor autó, majd a közlekedő út és így tovább.
Rasta Zsoltiéktól gyorsan visszacipeltük a borunkat, majd kezdődhet a gondtalan fesztiválozás. Tanerővel hajnalba még toltuk, ahogy kell. Ő még egy öklöst is kaphatott az arcába, mert másnap kicsit elszíneződött a szeme körül, talán még fájt is neki. Nem csodálom, vannak olyan képek, ahol a pucér seggét mutogatta:)) Reggelre kidőlt, én meg Szivacsékkal kiugrottam a legközelebbi boltba, ahol vettek nekem egy pohárnyi darabolt dinnyét, gondolom elég szarul nézhettem ki. Életmentő volt! Utólag is köszönet érte. Aztán aludtam a padon közel egy órát, mint a punkok. (A dinnye amúgy nagyon drága volt! 0,47 kg = 1.83 EUR. Azaz 1 kg görögdinnye több mint 1.000 ft)
Visszaérkezéskor elindult a 3 napos koncertlavina. Minden zenekar az elvártak szerint jól szólt. Zavaró tényező, hogy néha a cirkuszi sátras színpad előtt annyian voltak, hogy esélytelen volt közelebb férkőzni a zenekarokhoz, majdnem hogy kint álltunk. Két nagyszínpadért kiáltok! :)
66 zenekart préseltek bele a 3 napba, délután14:00-tól éjjel 04:30-ig üzemeltek a színpadok. Csak röviden a zenekarokról:
Péntek:
The Faceless: fesztiválnyitó szerep, csodaszépen megoldották.
Job For A Cowboy: ízlett az arcomnak, hogy már kora délután ilyen mocskos zenéket ömlesztenek.
We Butter The Bread With Butter: a beteg német brigád tolta rendesen, csak túl sokan voltak a közönség soraiban. Hazai pálya hátrányai.
Arkangel: az előzőleg említett banda után léptek a deszkákra. A közönség valamiért szétszéledt. Igaz más típusú muzsika, egyszerű hardcore. Erről a kialakult moshpit és a karatekidek is tanúskodtak.
The Expolited: a piros tarajos énekes szép Terror polóban kente a punkot. A koncertjük már nem volt olyan meggyőző, ezért egy számot se vártam meg. Pedig néha bekerül a lejátszómba nosztalgia gyanánt.
Koncertek után Tanárúr egész korán lelépett aludni. Én német haverunkkal, Dominiccel fröccsöztem jobbra-balra. Valahogy elintézte, hogy a kb 20 személyes jägeres asztallal felvigyenek minket 40-50 méter magasba. Indulásnak duplán belekötöztek egy fotelbe majd kaptunk egy kis jägert. Felérkezéskor fordult egyet az asztal talán 360 fokot, alattunk a kivilágított fesztivál totálba. Mivel tériszonyom van, nem tudtam eldönteni, most a látványban gyönyörködöm, vagy azon parázok, mikor esik le a fotógépem vagy a cipőm, mivel alattam semmi se volt, lóbáltam a lábamat. Mondhatni egy életre szóló történet volt, főleg, hogy nem számítottam ilyen – szó szerint - felemelő érzésre. Ezek után felpörögve Tanerő ittas álomvilágát széttaposva, kirángattuk a sátorból inni.
Szombat:
Texas In July: velük indítottuk a napot. Benjit kicsit irigyeltük, hogy ezzel a bandával megy turnézni, más részről nem, mert kinézetre mint a rossz buzik. (Biztos kell nekik valaki a buszba:) Bocs Benji, vicc volt :)
Neaera: Sose okoznak csalódást, de mivel német bandáról beszélünk, sajnos nagy volt a tömeg.
War From A Harlots Mouth: ismét a hazai pálya hátrányai, nagyon sokan voltak, amit nem nagyon értek, mivel a koncertjük alatt kezdődött a Foci VB: Német - Argentin meccs, amit nem kis tömeg a sátran kívül a földön ülve kísért figyelemmel egy kivetítő előtt. Nagy lehetett az öröm, mivel a németek 4-1-re nyertek. A koncert a bal oldalról élvezhető volt, oda nem tömörültek annyira be az emberek.
Ektomorf: furcsa volt az ex Cadaveres dobost, Gergőt látni egy ilyen fesztivál nagyszínpadán. Örülök, hogy ott volt, bár annak nem, hogy már nem a Cadaveres a menő:) A koncert megütötte a normál szintet, bár hiányoztak a régi számok.
Cannibal Corpse: 11 éve láttam őket még Győrbe. Azóta semmit se változtak, a zenéjük nekem ugyanolyan unalmas mint régen. Azért végignéztük jeges fröccsel a kézben, bizonyára azért mert ez legalább hangosabban szólt, mint a kocsinál a magnó:)
Heaven Shall Burn: ismét odatettek mindent. Szokásos piros inges jelmez. Jófajta átható hátterekkel operáltak. Nekik merem adni a nap koncertje díjat.
- Walls Of Jericho: tömeg, tömeg és még nagyobb tömeg. Pedig élvezhető lett volna
Gwar: náluk inkább a megjelenésen van a hangsúly azt hiszem:) „Animal Metal Theatre” jelzővel illetik több helyen. A tagok kb 2 embernyi magas jelmezekbe bújva, össze-vissza lefejezik egymást (természetesen van történet is.. pl az UFÓk megszállják a földet). Majd a megcsonkolt testrészekből elkezd lüktetve spriccelni a piros vagy zöld művér. Akik az első sorokból nézték végig a matinét, szép színesen távoztak a buliról hajnal fél 4-kor, amikor is Erotik Erobic Robi haverunk megmutatta, hogyan lehet vízszintesen feküdni egy cirkuszi sátortartó oszlopon:)
Vasárnap:
Burning Skies: az angol banda igen csak odatette magát délután 3-kor. Öröm volt nézni, ahogy az énekes ledarálja a számokat. Részemről nekik jár a „fesztivál koncertje” cím.
As I Lay Dying: szokásos jóféle koncertet adtak, inkább én voltam kicsit fáradt
Koncertügyileg ennyi volt a 2010-es WFF is:) Inkább az autónál dumáltunk pár német arccal. Megkóstoltattuk velük az eredeti csípős gulyáskrémet, amit ők persze nagy lazán nyomkodtak egymás arcába. Mi csak mosolyogtunk a következményeken.
Nem volt értelme sokáig italozni (utolsó nap este 8 körül bezár a party sátor is) ezért Tanerő 5 eurós sült krumplizása után, este 11 körül kidőltünk. Másnap reggel 8:21-kor szedtük is a sátorfánkat. Kifele menet az egyik toi-toi melletti sáros hugytócsa körül fetrenget egy arc. Lehet neki eddig tartott a buli, mert igencsak úgy tűnt, hogy aludni szeretne. Be is feküdt szorosan a wc mellé:) Maga a kemping szépen nézett ki, láttunk otthagyott CRT monitort is (rohadék gépfüggő brigád). Mit kezd vele egy fesztiválon?
With Fullról idén is csak jót lehet mondani. Szeretek évről-évre visszajárni. Mindig sikerül megismerni pár szórakoztató és rendes arcot, ráadásul minden szempontból tökéletes. Kötelező nyári program!
Szivacs hozott az útra egy 10 literes kanna vörösbort. Eleinte még nem akart rámászni, de az elfogyasztott kilométerekkel egyenesen arányban dőltek a sörök az arcába, ezáltal egyre többször megállásra kényszerültünk. A cseh szakaszon már meguntam és fél órás folyamatosan haladó szakaszt kértem, különben sose érnénk oda. Jó, akkor adjuk neki hátra a kannát. Igaza is volt: 130 km/h-nál 10 literes flaskából kell inni a vörösbort:) Aztán jöttek az extrább kívánságok: Hallgassunk Belgát. Remek jó ötlet, főleg, hogy egy hardcore-metál fesztre igyekszünk. Azért egy számot engedélyeztünk. Akkor még egy számot. Elég volt! Ekkor végleg letiltásra raktuk a magyar rapzenét:) Az már csak külön élmény volt, hogy Tanerő jobb elölről hangosan beszélt a hátam mögött ülő Szivaccsal, mindeközben üvöltöttek a disznómetál zenék. Megsüketülés kerülgette a jobb fülemet! :)
Kiérkezéskor a megszokott több km-es, álló kocsisor fogadott. De az éveknek köszönhetően tudtuk, pofátlankodni ér, hiszen ők a beengedést várták, nekünk még jegyünk se volt. Ezért elakadásjelző kitesz, végiggurultunk a sor mellett, egészen a kasszáig. Itt Szivacscsalád 10 perc alatt - kéz alatt - 80 helyett 60 euróért vásárolt jegyet. Irány befelé. Sikerült a tavalyi hely környékét megtalálni (sátorszínpadtól légvonalba kb. 40 méterre. Simán lehetett hallani éppen mit adnak). Természetesen a biztonságiak ránk szóltak, hogy az autónk segge ne a sátrak felé mutasson, mert ha beindítjuk, elgázosítjuk a kempingezőket. Úgy látszott, ezt rajtunk kívül mindenki tudta. Mindig tanul az ember! A kemping egyszerű felépítésű: egy sor autó, mögötte sátrak két sorban, majd megint egy sor autó, majd a közlekedő út és így tovább.
Rasta Zsoltiéktól gyorsan visszacipeltük a borunkat, majd kezdődhet a gondtalan fesztiválozás. Tanerővel hajnalba még toltuk, ahogy kell. Ő még egy öklöst is kaphatott az arcába, mert másnap kicsit elszíneződött a szeme körül, talán még fájt is neki. Nem csodálom, vannak olyan képek, ahol a pucér seggét mutogatta:)) Reggelre kidőlt, én meg Szivacsékkal kiugrottam a legközelebbi boltba, ahol vettek nekem egy pohárnyi darabolt dinnyét, gondolom elég szarul nézhettem ki. Életmentő volt! Utólag is köszönet érte. Aztán aludtam a padon közel egy órát, mint a punkok. (A dinnye amúgy nagyon drága volt! 0,47 kg = 1.83 EUR. Azaz 1 kg görögdinnye több mint 1.000 ft)
Visszaérkezéskor elindult a 3 napos koncertlavina. Minden zenekar az elvártak szerint jól szólt. Zavaró tényező, hogy néha a cirkuszi sátras színpad előtt annyian voltak, hogy esélytelen volt közelebb férkőzni a zenekarokhoz, majdnem hogy kint álltunk. Két nagyszínpadért kiáltok! :)
66 zenekart préseltek bele a 3 napba, délután14:00-tól éjjel 04:30-ig üzemeltek a színpadok. Csak röviden a zenekarokról:
Péntek:
The Faceless: fesztiválnyitó szerep, csodaszépen megoldották.
Job For A Cowboy: ízlett az arcomnak, hogy már kora délután ilyen mocskos zenéket ömlesztenek.
We Butter The Bread With Butter: a beteg német brigád tolta rendesen, csak túl sokan voltak a közönség soraiban. Hazai pálya hátrányai.
Arkangel: az előzőleg említett banda után léptek a deszkákra. A közönség valamiért szétszéledt. Igaz más típusú muzsika, egyszerű hardcore. Erről a kialakult moshpit és a karatekidek is tanúskodtak.
The Expolited: a piros tarajos énekes szép Terror polóban kente a punkot. A koncertjük már nem volt olyan meggyőző, ezért egy számot se vártam meg. Pedig néha bekerül a lejátszómba nosztalgia gyanánt.
Koncertek után Tanárúr egész korán lelépett aludni. Én német haverunkkal, Dominiccel fröccsöztem jobbra-balra. Valahogy elintézte, hogy a kb 20 személyes jägeres asztallal felvigyenek minket 40-50 méter magasba. Indulásnak duplán belekötöztek egy fotelbe majd kaptunk egy kis jägert. Felérkezéskor fordult egyet az asztal talán 360 fokot, alattunk a kivilágított fesztivál totálba. Mivel tériszonyom van, nem tudtam eldönteni, most a látványban gyönyörködöm, vagy azon parázok, mikor esik le a fotógépem vagy a cipőm, mivel alattam semmi se volt, lóbáltam a lábamat. Mondhatni egy életre szóló történet volt, főleg, hogy nem számítottam ilyen – szó szerint - felemelő érzésre. Ezek után felpörögve Tanerő ittas álomvilágát széttaposva, kirángattuk a sátorból inni.
Szombat:
Texas In July: velük indítottuk a napot. Benjit kicsit irigyeltük, hogy ezzel a bandával megy turnézni, más részről nem, mert kinézetre mint a rossz buzik. (Biztos kell nekik valaki a buszba:) Bocs Benji, vicc volt :)
Neaera: Sose okoznak csalódást, de mivel német bandáról beszélünk, sajnos nagy volt a tömeg.
War From A Harlots Mouth: ismét a hazai pálya hátrányai, nagyon sokan voltak, amit nem nagyon értek, mivel a koncertjük alatt kezdődött a Foci VB: Német - Argentin meccs, amit nem kis tömeg a sátran kívül a földön ülve kísért figyelemmel egy kivetítő előtt. Nagy lehetett az öröm, mivel a németek 4-1-re nyertek. A koncert a bal oldalról élvezhető volt, oda nem tömörültek annyira be az emberek.
Ektomorf: furcsa volt az ex Cadaveres dobost, Gergőt látni egy ilyen fesztivál nagyszínpadán. Örülök, hogy ott volt, bár annak nem, hogy már nem a Cadaveres a menő:) A koncert megütötte a normál szintet, bár hiányoztak a régi számok.
Cannibal Corpse: 11 éve láttam őket még Győrbe. Azóta semmit se változtak, a zenéjük nekem ugyanolyan unalmas mint régen. Azért végignéztük jeges fröccsel a kézben, bizonyára azért mert ez legalább hangosabban szólt, mint a kocsinál a magnó:)
Heaven Shall Burn: ismét odatettek mindent. Szokásos piros inges jelmez. Jófajta átható hátterekkel operáltak. Nekik merem adni a nap koncertje díjat.
- Walls Of Jericho: tömeg, tömeg és még nagyobb tömeg. Pedig élvezhető lett volna
Gwar: náluk inkább a megjelenésen van a hangsúly azt hiszem:) „Animal Metal Theatre” jelzővel illetik több helyen. A tagok kb 2 embernyi magas jelmezekbe bújva, össze-vissza lefejezik egymást (természetesen van történet is.. pl az UFÓk megszállják a földet). Majd a megcsonkolt testrészekből elkezd lüktetve spriccelni a piros vagy zöld művér. Akik az első sorokból nézték végig a matinét, szép színesen távoztak a buliról hajnal fél 4-kor, amikor is Erotik Erobic Robi haverunk megmutatta, hogyan lehet vízszintesen feküdni egy cirkuszi sátortartó oszlopon:)
Vasárnap:
Burning Skies: az angol banda igen csak odatette magát délután 3-kor. Öröm volt nézni, ahogy az énekes ledarálja a számokat. Részemről nekik jár a „fesztivál koncertje” cím.
As I Lay Dying: szokásos jóféle koncertet adtak, inkább én voltam kicsit fáradt
Koncertügyileg ennyi volt a 2010-es WFF is:) Inkább az autónál dumáltunk pár német arccal. Megkóstoltattuk velük az eredeti csípős gulyáskrémet, amit ők persze nagy lazán nyomkodtak egymás arcába. Mi csak mosolyogtunk a következményeken.
Nem volt értelme sokáig italozni (utolsó nap este 8 körül bezár a party sátor is) ezért Tanerő 5 eurós sült krumplizása után, este 11 körül kidőltünk. Másnap reggel 8:21-kor szedtük is a sátorfánkat. Kifele menet az egyik toi-toi melletti sáros hugytócsa körül fetrenget egy arc. Lehet neki eddig tartott a buli, mert igencsak úgy tűnt, hogy aludni szeretne. Be is feküdt szorosan a wc mellé:) Maga a kemping szépen nézett ki, láttunk otthagyott CRT monitort is (rohadék gépfüggő brigád). Mit kezd vele egy fesztiválon?
With Fullról idén is csak jót lehet mondani. Szeretek évről-évre visszajárni. Mindig sikerül megismerni pár szórakoztató és rendes arcot, ráadásul minden szempontból tökéletes. Kötelező nyári program!