Pafe festival - 2010
Hungary Várpalota/Cseri-parkerdő
Több napos buliról mindig nehezebb írni, mert az emlékek már csak azért is összemosódva megkopnak. Mindez hatványozódik a napok számának növekedésével. Szerencsére - vagy sem - de ezt a fesztivált csak 2 naposra terveztük, hisz a vasárnapot pihenésre teremtette az Úr:)


Maga a rendezvény már csütörtökön délelőtt elindult, de mivel a szabadsággal is spórolni kell - amúgy se sietünk sehova, hiszen zeneileg nem nagyon hatott meg a felhozatal - ezért péntek munka után indultunk neki, 14:50-re Tanárúr kijött Biatorbágy melletti melóhelyemre, ahonnan élből nekivágtunk a „hosszú”, 90 km-es útnak édes kettesben, pedig próbáltunk embereket pakolni a hátsó ülésre az olcsóbb utazás reményében.



Sima út vezetett a fesztiválig, félúton még egy jó záport is kiérdemeltünk. Sőt Fehérvár felett igazán bizarr felhők gyülekeztek, ezzel árnyékos, sötét érzést kölcsönözve az amúgy is szétázott, tanyákat vízzel ellepő tájnak. Valahogy nem érdekelt a dolog, mondhatni már megszoktuk. Természetesen 16:15-kor a fesztivál bejárata melletti benzinkúthoz érkezve - füves részre parkolva, fröccsöt megkeverve – már a tűző napon kortyoltuk a száraz boros italainkat, közben irigykedve néztük a fesztiválbuszokról leszálló tömeget, de jó nekik,  bezzeg ők tömegesen izzadhatnak:)

Délután fél 6-kor metálkodásra volt jelenésünk, kezd a Cadaveres. Számunkra az egyetlen értékelhető fellépő a fesztiválon, ezért gyorsan kikértük a jegyeinket – ami a nehézkes akkreditáció miatt bizonytalan kimenetelűnek ígérkezett, de végül csuklóinkra került a sárga papír dolgozói karszalag. A sima „felhasználók” persze szép szövet karkötővel dicsekedhettek ( a 4 napos zöld szalagos bérlet 3.900 ft, a 3 napos piros karszalag 3.500 ft-ba került.) Lehet hülyén hangzik, de örültem, hogy napijegyet nem lehetett kapni. Így aki jött, nagy valószínűséggel több napra tervezte. Ezzel kiszűrve az egy napos, kötekedős arcokat, mint sok más feszten.

Német bulikon talált műanyag poharainkba fél literes fröccsöt kimérve simán besétálhattunk a bejáraton. „Ja hogy sárga karszalag? Ti még atombombát is bevihettek!:)”. Tetszett a lazaság, annak ellenére, mindkét beengedésnél 4-5 biztonsági őr állt. Saját „bögrémen” piros színű, török zászlóféleség, ezért kitaláltam, hogy Török Fröccsöt iszom, amit sokan el is hittek. Volt aki csodálkozott az egyedi, közel-keleti ízvilágon. Végül egy srác rájött: a törökök vallásukból eredően nem is fogyasztanak alkoholt:)

Cadaveres meglepően izmosan szólt! A hangosítás és a színpad között félúton álltunk, de ordibálni kellett egymással, pedig jó lett volna pár ismerős tudtára hozni, ki mekkora paraszt:) Maga a koncert számomra kicsit megfáradtnak tűnt, talán nekem ez a banda egy klubtörténet, ahol jobban összhangba terelik a népet. Itt szétszórtan fetrengtek részegek, hülyék ugráltak. Volt egy srác aki nyomta a moshot az ütősebb, ritmikusabb részekre, előtte ropta egy csaj, aki a tragédia határát súrolva rángatózott. Mentségükre legyen mondva: legalább csináltak valamit, megmozdultak nem úgy mint mi:) Mozgásterünk kimerült a pohár emelgetéssel és metálvilla mutogatás a színpadra Balikának. A porond előtt egy nagydarab srác elesett, egy másik megpróbálta felhúzni, erre a földön fekvő alak, valahogy egy válldobással átrepítette a segítő kezeket nyújtó embert. Szép fordulat! Mindig van új a nap alatt:)

Nem nagyon láttam értelmét a zenekarral egy szinten és mögöttük található kivetítőn leadott műsornak (azaz a Cadaveres élő előadása ami éppen a szemünk előtt zajlott ): a kamerás totál szemből rögzítette a témákat, tehát sokszor a végtelenbe futott az adás, na meg ki kíváncsi rá, ha egyszer amúgy is a koncertet nézi. Ez a verzió akkor ér valamit, ha egy 30.000-es tömeg hátsó soraiból is produkálni kell látnivalót.. de így?! Inkább nyomtak volna mindenféle beteg videókat, mint a kultiba régen, mert ez így elég torz képet szült elénk. 

Matiné végeztével nekiállhatunk ingázni a kocsmánk (kocsiban bor) és a jobbnál rosszabb koncertek közt. Fesztiválra visszaérkezés után felszedtük Cadaveres Balázska – Kálmánka párost. Örültem, hogy végre nem rohannak el a koncertjük végén, hanem egy keveset tudunk brekegni. Éppen a nagyszínpad mellett jártunk, amikor 8 percre leszakadt az ég, ezért bemenekültünk egy sörsátor nyújtotta fedél alá, ahol egy 40 év körüli rocker arc 1 perc alatt elérte azt az idegállapotot, hogy meg akarjon verni. Az okok elég alapszinten mozogtak: kért cigit, nem tudtam adni, ezért egy padon keresztül próbálta elkapni a ruhámat. Majd mivel vicces alakról lévén szó, hát lefotóztam. (Megtanultam már, hogy az ilyen részeg alakokból ez a történet érdekes reakciót vált ki, már csak azért is provokáltam, kíváncsi voltam mit bír. Hát totálisan elborult, elkapta a fotógép tartó tokom pántját, lerántotta. Majd elkezdte rángatni a ruhámat. Na ekkor átpasszoltam a fényképezőt Tanárúrnak és már éppen toltam volna ki a sörsátorból a „hóra” – azaz esőre – amikor a semmiből ott termett egy kidobó és kikísérte emberünket. Pozitív élmény, hogy ilyen gyorsan helyre állt a rend. Sajnos valószínűsíthető, hogy elcsattant volna pár atyai pofon, ami nem rajtam ütközik ki, mivel még józan voltam, a velem szemben álló alak meg durván ittas (a történet másnap zárult le, mikor kora délután összefutottunk vele. Végre képbe volt és nagy elnézéskérések közepette szégyenkezett, hogy mennyire rohadt részeg volt és igyunk meg valamit. Jót mosolyogtunk mindannyian és kézfogás után jó bulizást kívántunk neki)

Az este folyamán belenéztünk a hozzánk zeneileg közelebb álló, átlagos – már már unalmasnak mondható, minden feszten fellépő – zenekarokba (szerintem 2010-re letudva:)). Mindez elpörgött hajnalig, amikor még DSAW Atiékkal is jártuk a köröket. A kajapultnál virsli nélküli „tömd magad” hot-dogra fájt a fogam: 600 helyett 300-ért vehettem is egyet (még a kiflit is volt pofám megmelegítettni a parázson). Volt aki ezért kiröhögött… „hús nélküli hot dog! Hahaha”.. rá 2 percre szinte mindenki ilyen megoldást választott. Ki nevet a végén?:)

Már világosodott amikor az egyetlen zenelelő hely is kiégett számunkra. Bőven elég volt a drum and bassos, bebaszott punkos, Michael Jackos imitátor táncolós és ezzel haverokat keresgélő arcokból. Ezért úgy éreztük,  ideje beüzemeli a  közel  egy éve pihenőre küldött és várva várt magnórendszerünket. Sétáltunk körbe, áramlelő helyet kergetve. Az egyetlen üzemelő sörsátornál 06:00 – 07:00 között zárt pultokba ütköznénk, ezért a pultos asszony végre gyakorolhatta hatalmát, nemet mondott. Biztos fájt volna neki, hogy ő dolgozik, mi meg jól érezzük magunkat.

Végül kifele vettük az irányt, ahol egy kb 6 m2-es kis bódénál kiderült, non stop a helyzet és még talán a hosszabbítónkat is rácsatlakoztatják a Nagy testvérre:) Kifele a bejárat előtt Atival és testvérével, igenhülye Petikével még lebeszéltünk egy randevút szombat délelőtt 10:54-re a DM-es szemetes szatyornál. (Természetesen mi nem voltunk ott. A zene fontosabb :)

Végre felcsendült a Light This City zenekar introja.. először csak halkan, majd fokozatosan, megszokással átitatva a max hangerőt is elértük a  2 darab nem gyenge segédhangfalllal. A bejáratnál álló biztonságiak néha éreztették hatalmukat, „kicsit hallkabban fiúk”.. oké! Rá 5 percre ugyanazon a hangszinten mozogtak a muzsikák.



Szokás szerint érkeztek a fesztivál éjszakát  túlélő hősök. Volt két punk arc, akik elég szétszórtan viselkedtek. Söröket tarhálták jobbra-balra, amit szépen kiborogattak. Mi már az elején jeleztük, hogy ilyen téren se vagyunk nekik pálya. Szerencsére megértették. Cserébe végignézhettük, ahogy megreggeliznek az asztalunknál: egyikük előkapott a zsebéből egy szép nagy sült kolbászt, amit olyan szépen ettek, hogy a fele a poros földön kötött ki. Néhai mit-miért képzavar hatás elérése érdekében Tanárúr kezébe nyomtak egy hosszú nyelű magyar zászlót, hogy tartsa szépen. Minek?:)

Felkelő nap tája, párhuzamban ébredt a jónép. Fel-alá közlekedő, álmos szemek mögül leső, magnót nem értő, törölközős alakok. Volt aki leült egy sörre, csak bólogatott a szebbnél szebb muzsikákra, majd továbbment. Mi szerencsére pár óra alatt szénné égtünk. Bár lehet ennek a 700 ft-os, fél literes fröccs volt az oka. Ekkor éreztük, hogy hoppá kezdünk berúgni. Talán délig bírtuk a magnózást, térjünk hát nyugovóra. Sikerült is a kocsi alatt elterülnöm, de annyira szerettem volna ezidő alatt is napozni, hogy Tanerőnek se hagytam, hogy berángasson az árnyékba. A karszalagom majdnem hogy beleégett a bőrömbe, szép fehér csik maradt a helyén.

Szombat délután 4 fele kerültem újra képbe, fogmosás és átöltözés után kóstoljuk meg ismét fröccseinket szindróma, majd az ingázásnak hódoltunk. Közbe belenéztünk egy Subscribe, Blind Myself, Isten Háta Mögött műsorba. Mit mondjak.. egynek jó volt, de nem hagyott bennem mélyebb érzéseket. Este 10 körül parkolós szomszédunk annyira jóságos volt, hogy mindent nekünk akart adni. Jelezte, hogy nem rég volt disznóölésen, ezért rádobott a autónk tetejére 3-4 szelet zsíros szalonnát 2-3 fej vörös hagymával kiegészítve. Egészséges vacsora megvolt.



Éjfél fele már hármasban róttuk a köröket, összekoccoltunk a mindig vidám és őrült rasta Sanyikával. Én hajnal 3 körül még adtam egy esélyt a kocsmánknak, hátha van eldugott ital, de csak az ásványvíz látványa fogadott, ezért beestem a hátsó ülésre aludni.

Vasárnap délelőtt 11 fele képbe kerültem. Töltöttem a török poharamba pepsit és beindultam  fesztiválra, mivel jelenésem volt Tanerőnél, aki még mindig italozott. Vérbe ázó szemei tanúskodtak az estjéről. Fél órás magnózást még engedélyeztünk magunknak, ami közbe megittam tesztképpen egy Monster energia italt (a negatív reklám is reklám ugye), ami majdnem nagyívű hányásra ingerelt.. alapból rühellem az ilyen cukros fosokat. A szívem majdnem kiütötte a fogaimat. Végül 14:10-kor kigurultunk a benzinkút parkolójából a sok, árnyékban döglődő, megfáradt punk-rocker között fővárosunk irányába..

Egészen Székesfehérvár határáig jutottunk, ahol feltűnően felforrt a víz a kocsiban.. A két „szakértő” leálllt tanakodni, megmutatta tudását: ha Tanárúrra hallgatok, simán beleöntünk ásványvizet a szervókormány olajtartályába:)  Végül beparkoltunk egy kútra, ahol a kutas arc, elég lelkesen próbálta megoldásra vezetni a történetet, de végül ő is támogatta az elvontatás témáját. Szüleim pont Veszprém környékén jártak, ezért szerencsére felajánlották, hogy odajönnek és elhúznak bárhova. Úgy tűnik, minden nyárra kijut nekik egy ilyen kaland a kisfiacskájuknak köszönhetően. (Tavaly Rock Im Parkon autózárba tört kocsikulcs miatt Nürnbergig jöttek). Apukám még próbálta a biztosítékot kicserélni, hátha ott van elásva a hiba, de végül szakadó esőben a vontatókötél kapta meg a fő szerepet, irány Cegléd city Dabason keresztül. Metronomnak megfelelő elakadásjelző zakatolása óránkon keresztül. Este 8-kor leparkoltunk 2700-as irányítószám alá, ahol belecsöppentünk a nyugis, sütögetős Oszlánczi kertipartiba. Fél óra családi pacsizás és kolbász vacsorázás után szüleim hazaindultak vissza Pápára, én levezetés képpen megittam 4 hideg sört.

Ezúton is szeretném nagyon megköszönni szüleimnek a hozzáállást és a feltétlelektől mentes önzetlen segítséget (időbeni és pénzbeni támogatást).

Remek nyárindító fesztivált tudhatunk magunk mögött, még ha csak a felét éltük is át. Az olcsó jegyár, a napsütéses idő (annak ellenére, hogy végig nagy záporokat és hideget jeleztek, hétfőre a szétégett fejemen lehámlott a bőr), a jól dübörgő magnómetál és a nyugis légkörnek köszönhetően Pannónia Fesztivál kiérdemelte az ötöst. Biztos lesznek ennél ütősebb és izmosabb bulik a nyár folyamán, de ha minden ilyen jól alakul, idén se fogok panaszkodni. (Sajnos mindez anyagi vonzat terén nem mondható el: az autónk hengerfejes lett: a szerelési díj alkatrészekkel 62.000 ft. )
author: András Barth | 25 may 2010

author:

Barth AndrásBarth András

Flyer:

Photos about the event »