Novarock - 2010
Austria Nickelsdorf/Pannonia Fields II.
Mivel fesztiválozós kisbarátaim közül mindketten visszamondták eme remek bulit, hát akár egyedül is nekiindultam volna, hiszen magyar határ mellett, főfalutól 200 km-re, akár magammal se drága az utazás. Szerencsére nem nehéz ilyen bulira embereket találni, Tity kapásból rábólintott.

Folyjon a vér, csak folyjon.....

Két ember már tömeg, így hát szervezésre fel. Közben betársult Fazypityu és barátnője, tele is a Fiat Marea, amivel ugye tavaly nagy súly alatt parák voltak - hozzáért a kerékhez a kaszni – reméltük, 4 fővel + 30 liter borral + 20 liter vízzel talán elbír.

Csütörtöki, nulladik napos indulást terveztem, kell a jó parkolóhely az elkövetkező 3+1 napra. Megéri korán érkezni, mert pikk-pakk tele lesz autóval a nem éppen rövid, kb 1 km hosszú parkoló. Kifele menet a remek magyar autópályán van néhány olyan „tankcsapda”, aminek köszönhetően a víz megint levert. Szegény Tity szeretett volna a fesztiválig tekerni, de visszaváltottuk a kormányt, talán én jobban kikerülöm és érzem a gödröket. Csak hát én épp úgy belefutottam a tutiba. Szerencsére nem volt különösebb probléma.



Kiérkezéskor a bevezető úton nagy porral átitatott, tűző nappal 40 fokra forralt minimál kocsisor fogadott.  Pontban 12:00-kor beparkoltunk és talán rá 5 percre már kevertük a fröccsöt, elindult a fesztivál…

A török fröccsös piros poharamról a naptej + meleg kombinációja lemarta a festéket, ezért bögrét váltottam, de a szesz akadálymentesen folyt le a torkokon. Ezt már szeretjük. Szimpla 8 óránk volt egyszerűen felönteni a garatra. Közbe azért vadásztunk a két színpad közt egy jó sátorhelyet. ( Utólag nézve nem sok értelme volt)

Szeretjük a nulladik nap varázsát: nincs más dolgod, csak találj jó parkolóhelyet, állítsd jó helyre a sátradat, tölts magadba annyi szeszt, amennyit nem szégyelsz és lépj be az esti partisátras őrületbe, ahol a nagy füsttől tuti megkeveredsz:) Mi azért hajnal 5-ig, zárásig bírtuk. Utána azonnal kidőltünk, mert a várhatóan reggel érkező sátorban szaunázás most sem várat majd magára. Így is lett, 09:49-kor már menekülni kellett a „házunkból”, egyszerűen iszonyatos volt a nagy hőség, na meg volt egy srác, aki minden áron beakart jönni a sátrunkba. 5 percig magyaráztam neki angolul, hogy „rossz házszámon kopogtatsz baszod”. Már kénytelen voltam csúnyán beszélni, mert semmit sem jutott el az agyáig. Szerettem volna még pihenni, de atomrészeg barátunk csak nem adta fel. Közel álltam ahhoz, hogy a sátorból kiszállás lendületével, szépen tüdőn rúgom. Kértem is Fazypityut, oldalról toljon már rá egy talpast. De szerencsére végül szó nélkül eltakarodott. Ekkor már mindegy volt, szervezzük meg a gyors zuhanyt mert korán indulnak a koncertek.



Meglepően kevesen voltak a tusolóban, vagy csupán végre egy fesztivál ahol fel vannak készülve a tömegre, mondjuk a férfi részlegbe kb vagy 40 fülke. Tusfürdőm nem volt, de kapásból az első sarkon találtam egy elég buzis illatú megoldást. Ráadásnak a 36 fokos hőségben pont jól esett a meleg zuhany, valamiért nem volt hideg verzió, tehát szauna itt is adva volt. Persze a sima csapból remek hideg víz folyt.

Igyekezni kellett a parkolóban kocsmázással, mert kora délután már valamire való koncertek kezdődtek, pl Dillinger Escape Plan vagy Hellyeah. Annyira nem a kedvenceim de belenéztem volna, ha nem vagyok már szomjas és nincs ez a nagy száraz meleg. Dehát hidratálódni kötelező, ezért maradt a fröccsözés.



Szépen elborozgattunk kb este tízig. Elég volt csak a programra nézni, valahogy a pénteki napot nem gyurmázták izmosra. Talán vehetjük ezt a napot a hétvége felvezetésének, úgyis sokan arra koncentrálnak, általában mindenki 3 napra jön, végig kint van, legyen hát ez a bemelegítés napja.

Aztán belevetettük magunkat a sűrűbe, jött a Rammstein. Már a fények és a látvány miatt érdemes volt végigállni. Voltak tavasszal kishazánkban is, bár azt nem láttam, de ez talán látványosabb lehetett a sok tüzijátékkal. Nekihasaltak a műsornak rendesen. Volt egy szintis pali aki a nagyérdeműnek oldalt állt, viszont emberünk egy kardiógép féleségen folyamatosan sétált. Én poénból kiírtam volna minden szám után a kivetítőre, Jürgen éppen hányadik km-be lép.:) Maradt még egy gyors partisátor, ami persze nem adja magát annyira mint nulladik nap, ezért kitaláltuk, bedőlünk a kocsiba éjjel 2 körül mert reggel 5-kor kimenekülünk a fesztiválról Rajkára Kova haverunk szüleihez aludni.



A korai indulás persze nem jött össze, mert sofőrünk reggel 8-kor már nem akart kimenni, ezért fogtam és bevállaltam ezt a 20 km-es távot. Megérte! 18 euróért végre hűs szoba, ventillátor, hideg zuhany, kb 6 óra alvás. Majd a rajkai vasúti Lokomotív étterem-kocsmában remek húsleves és rajkatál az arcunkba. Igaz nem a legolcsóbb, de egyszer van Novarock 2010-ben, tehát megérdemeltük:) Ha belegondolok, biztos szétestünk volna a 40 fokos sátorban. Nem tudom, meddig jutottunk volna szombaton, amikor már adódtak jó bandák.



Délután 4 fele ismét a fesztivál parkolóban borogattuk az italokat, majd 5 körül befele vettük az irányt, mert a piros – távolabbi – színpadon nekikezdett a német Heaven Shall Burn. Hát mit mondjak… eszméletlen volt! Bal középen-hátul álltunk, ahol kialakult egy szép nagy kör, ahol az osztrák arcok folyamatosan, megállás nélkül körbe-körbe futkároztak. Hát verték a port rendesen, de kaptak is cserébe érdekes eséseket. Volt aki tüdőre mellkassal zuhant a poros földre, de rohadtul nem érdekelt, futott tovább. Aztán volt aki akkorát pördült a tengelye körül vízszintesen, hogy a nadrágja boxerestül lecsúszott. Mondhatni egy szál f*szba futotta tovább a kört:) A hangulat igencsak kialakult. A végére tartalékolt Black Tears című számuk feltette a poros i-re a rohadék pontot. Én már ekkor elmertem könyvelni a fesztivál legjobb koncertjének. Azért a HSB tud maradandót alkotni fesztiválokon. 2008-as Summer Breezes circle pitjüknél eszméletlenebb témában nem igen álltam azóta se. Ez a verzió se volt gyenge az biztos!



Ezek után próbálkoztunk volna egy Amon Amarth produkcióval, de inkább visszasétáltunk bázisunkra utántölteni, hiszen Hatebreedre fel kell készülni rendesen. Időben, este 7-kor el is indultunk hardcorekodni, de a pénztárak előtt akkora porviharba keveredtünk, hogy csak elképedve álltunk a szituáció előtt (pontosabban én ültem, mert nekiállt vérezni az orrom.) Néha egyszerűen nem láttunk 10 méternél tovább, közben leállt a nagyszínpad műsora. A kerítés túloldalán néhány sátrat elfújt a szél, egy pavilont pont előttünk próbáltak meg visszatartani a szabadulásából. Sokan kifele „menekültek”. Mi csak álltunk a kasszák mellett és vártuk a továbbiakat. Lényegében eltolták a programot 1 órával, amit mi csak később tudtunk meg.



Ezért csak a Slayert értük el, aminek annyira nem örültem:) Számomra egy unalmas, minden szám egyforma megoldásba burkolt kiégett reflektor.Távozásunk lendületével megtehettük volna, hogy beállunk Greed Dayt nézni, de láttuk már elégszer, inkább sétálgattunk. Végre nem a nagy tömegekkel, mindenki éppen koncerten tobzódott. Kimásztunk ismét az autóhoz, közben azért messziről hallgattuk tűzijátékkal fűszerezve egy „Zöld Nap” rádióbarát slágerszámait. Látványnak belefért. (a dupla kerítésen keresztül olyan érzésem volt, mintha jegy nélkül próbálnánk bármit is elcsípni a koncertből)

Majd eljött az étkezés ideje, a kocsinál kis gázfőzővel, keverjünk remek moslékot zöldséges és rizses lecsós konzervekből. Úgy látszik az egész napos őrület leszívta az energiámat és az agyamat, ezért egyszerűen nem bírtam a mexicói zöldségkeverék fémdobozzal. Pedig a kanálgép konzervbontóját tudom kezelni, de most elfogyott a türelem és remek ötlettől vezérelve nekitámaszkodtam merőlegesen és hát mit ad Isten, az egész beleszaladt: a konzervvel együtt a jobb mutató ujjamat is felbontottam:) Kellemetlen meleg járta át kézfejemet, ekkor már tudtam, hogy gond van. Szépen vérzett a végső ujjpercem, irány az EÜ sátor. Néha már hazajárunk, minden évben kijut valami, bár furcsa, hogy ezzel is csak a megszépült emlékek gyűlnek. ( például mikor a kb 24 cm-es plüss gyufalábú Zsuzsibabánkat bevittük 2003-as Efotton megoperáltatni szemműtétre és csak egy ember kísérhette be. Persze, hogy a férje Ricsi nem én, az apja:) Végülis jó hely a fesztivál EÜ:) Most se volt ez másképp. Igaz kb 40 percet kellett várni egy öreg osztrák rendőrember társaságában, hogy végre egy mentős legalább rám szarjon. Jött is Andrew nevű fiatal srác aki bevitt a „kórházba”, azaz a detoxsátorba, ahol még ágyat is kaptam, persze csak üldögélés céljából. Korrektül odajött 3 szakmabeli és hipp-hopp megszakértés után bekötözték az ujjamat, folytatódhat a buli…



Mikor elhagytuk a sátrat, akkor vettük észre, hogy enyhén bent vagyunk a backstage környékén. Mászkálunk az emeletes turnébuszok közt. Poénkodtam is Titynek, hogy látja? Mindenáron megoldottam, hogy bevigyem a csajomat a sztárok közé, persze az más, hogy egy darab hírességgel sem futottunk össze, vagy csak nem ismertem fel senkit:)



Szokásos gyors partisátorban pörgés után hamar kidőltünk. Kicsit próbáltam az utolsó napra koncentrálni, ami számomra zeneileg talán a legerősebb volt a 2010-es Novarockon. Persze a napot ismét a kocsinál fröccsözéssel kezdtük, jöttek és gyülekeztek a magyar ismerősök. Jó lett volna beérni a Job For a Cowboyra de csak a 16:35-re kiírt Unearthöt értük el. Felcsendültek a slágerek, kapásból berontottunk a zúzdába, ahol a nagy pornak köszönhetően inkább visszaálltam Tityékhez, ahol egyszer csak megint eleredt az orrom vére, halló és látótávolságon belül le kellett ülnöm a kerítésnél, távolabb a színpadtól. Ráadásnak a koncert végére a fröccsöm is elfogyott, egy újratöltésre való még volt a bejáratánál majd léptünk vissza, mert jött az As I Lay Dying, amit szintén orrvérzéssel az arcomon, ülve voltam kénytelen végignézni. Tity folyamatos ápolása mellett, vizes ruhával borogatta a homlokomat, tarkómat. Így messzebbről kásásnak és zavarosnak tűnt a műsor. Sokan ennek ellenére nagyon jól mulattak, birkóztak a porban stb...

Végén elsétáltunk a kempingbe található sörsátorhoz, ahol 1 euro volt egy hideg dobozos sör. Ez rohadt jól esett! Az elsőt felüdülésképpen 2-3 húzásból megittam. Szerencsére ekkor már megalvad a vér az orromban, szépen tele volt a bal orrlyukam, nem mertem jobban megpiszkálni, inkább türelmesen tűrtem. Nyugisan végálltam egy szenzációsan szar Deftones koncertet, igaz sose volt a kedvencem, Titynek nagyon tetszett, nekem sehogy se. Talán 1-2 szám volt ami átcsúszott a tűrhető kategóriába.

3 koncert 3,5 óra leforgása alatt pont elég volt arra, hogy ismét kisétáljunk a kocsihoz egy utolsót tölteni, ahol végül nem bírtam az orrommal, megpiszkáltam és az egész alvadt véres egyveleget, mint egy 15 cm-es gilisztát, kihúztam az orrlyukamból. Mind ketten csak ámultunk, hogy van ilyen? Hihetetlen jó érzés volt megszabadulni ettől a „háziállattól”, aki végig a szaglószervemben élősködött:) Kiskoromban ugyanezt éreztem mikor az orromba  összeégetett erek miatt, majdnem a szemeig feldugott tampont idővel kihúztam... ER.:)



Ezek után visszagyalogoltunk a már szépen poros parkolón keresztül a The Prodigyre, amit igencsak távolról néztünk, de mégis szépen és hangosan szólt. Legközelebb közelebb megyünk. Még ráfejeltünk egy Bullet For My Valentine bulival, ami néha tetszett, néha nagyon nem. Egynek megjárta.

Éjjel 1 fele ismét vacsora az autónál Elvissel, de az eleredő eső elől be kellett menekülni a kombi hátsó részébe, ahol ezek után gyorsan kidőltünk, hétfőn reggel 9-kor már keltünk, gyorsan összekaptuk magunkat és jártunk 3 kört a már leépült, szétesett-szétvert kempingben, ahol sok érdekes dolgot találhatott az ember, többek közt 3 literes gulyásleves konzervet.

Fél óráig kirakóztunk a kocsinál, hogy minden beférjen, majd nekivágtunk a 270 km-es távnak. Fazypityu családot kidobtuk Budapesten, majd Cegléd előtt öröm volt nézni a gyülekező sötét felhőket és csak várni, hogy belekeveredjünk egy jófajta hatalmas jégesős viharba.



Zárásképpen egy jó zuhany mindent megért. Másnap délelőtt elpakoltuk a felgyülemlett fesztiválos cuccainkat, majd elárultam Titynek, ha lehetne, én már mennék vissza a fesztiválra:)

Novarock sok szempontból az egyik legjobb fesztivál a nyáron. Közel van, egyedi hangulattal bír, utána indul csak be igazán a fesztiválszezon. Egy biztos: nem érdemes kihagyni!
author: András Barth | 15 jun 2010

author:

Barth AndrásAndrás Barth

Flyer:

Photos about the event »