Zozó a másnapi teendői miatt bevállalta a vezetést, már csak a hátsó ülésre kellett mellém utasokat találni. Zsófi ismét jelentkezett, elegendő is a 4 személy egy ekkora kocsiba. Délután 3 órai indulásban kiegyeztünk, de a kopasz sofőr természetesen késett, 15:30 körül végre nekivágtunk a havi túránknak. „Örömömre“ kiderült, már két GPS is van a kocsiban! (nekem már egy is sok!:) Régi történetre hagyatkozva meg is jegyeztem: elég meredek párosítás Zozó + GPS.:)

Sima kiutazást követően a helyre érkezés előtt, az A4-es lapra rajzolt térképemet nézve, vártam a „Globális Helymeghatározó Rendszer“ által kirajzolt útvonalat, ami természetesen káoszt okozott, kicsit eltévedtünk,. "én megmondtam" életérzés:) Aztán végül csak befordultunk a Szene utcájába. Valamiért nagyobb épületre emlékeztem, de így is elég térrel rendelkezett, kellemes kiülős kerti résszel kiegészülve. (Talán Dürerhez hasonlítható).

Időben kiértünk, aminek hála most nem késtük le az első zenekart. A kezdésnek berakott Heaven Rise.. hát mit mondjak? A két énekes formáció már az első számokkal igencsak magasra tette az este mércéjét. Egyszerűen zseniális műsort toltak a jónép arcába. A koncert végén meg is jegyeztük sofőrünknek, nekünk ennyi elég is volt, megkaptuk amiért jöttünk, mehetünk haza:) (Ami persze nem volt igaz.)

Ezek után nem vártam többet az ezt követő két bandától, kicsit gyengébb előadást kaptunk a Hate May Returntől és a Harmanictól. Szünetekben jófajta fröccs újratöltés a „hét-kék-csíkos“-ban vásárolt műanyag poharakba, ami egy kisebb erőkifejtés hatására is félbetört, ezért koncerteken átlagosan fél liter borban fürödtünk mint a nagyurak. Polóügyben vagy 3x öltöztem át az este folyamán.

A férfi wc-ben ránk jött a tornasor állítás. Mindig találtunk jóarcokat akik egyből kötélnek álltak, ment az észnélküli metálvilla mutogatás. Majd a Reanima előadásán vettem észre, hogy a piros nadrágos énekest előzőleg már belelöktem egy fotóba. A szintén két frontemberrel felruházott formáció szépen öntötte ránk a szebbnél durvább ordibálásokat. Méltó előzenekara egy We Butter The Bread With Butter (házon belül nekünk csak vajaskenyér nyalógatók) témának, amely szintén nem okozott csalódást. Igaz fiatal tagokoból összeállt témáról van szó, ennek ellenére igencsak minőségi műsort kaptunk. (bár nem tudom, hogy függ össze a két dolog:)

Végül maradt a fő attrakció, a jó öreg Neaera.. Nálam ez a banda már rég belesorolódik a „Túró Rudi“ kategóriába: Nem lehet megunni. Gyönyörű volt az egész! ( látvány szempontjából talán jobban adják magukat egy szabadtéri metálfeszten, ahol délutáni fényben nagyon szép és hosszú wall of deatheket nyitnak)

Koncertek végén beadtuk a derekunkat polóvásárlásra. Én egy jófajta debil WBTBWB megoldást választottam: világos szürke alapon egy nagy karmokkal rendelkező citromsárga banán bántalmaz egy rózsaszín kabátban ácsorgó megszeppent arcú majmot:) Kiírtak alapján 15 eurot kóstál az ára, fizettem hát 2 db 10-essel, erre a srác az egyiket visszaadja. Hiába tuszkoltam vissza a kezébe, de nem engedte, hogy kifizessem a kérdéses 5 eurót:) Ráadásnak találtam még 4 műanyag poharat, amit 1 euro / db áron visszaváltottak. Összességében 6 euróért vásároltam egy betegszép polót! Öröm:)

Indulás haza! Nem nagyon van meg a kép, merre találtuk meg a megfelelő utat. Azt hiszem megint elrontottam volna, mert a legutóbbi, elágazón túlhajtásos művelet után annyira beparáztam, hogy most túl korán akartam lefordulni jobbra. Többiek jelezték. nem lesz ez így jó, megint!:)

Félúton szokásos Mc Driveból duplahúsos hamburger a meleg fehérfröccsünk mellé. A budafoki albérlet előtt autócsere, Zozó bevitt minket a Blahára kocsmázni, ahol mégsem találkoztunk Tityvel. Fejfájásra hivatkozva nem volt kedve velünk inni hajnal 3-kor.:) Ezért Tanárúrral nekiálltunk italkimérőket kergetni.

Kikötöttünk a Fittula nevű pincekocsmában. Éppen zárórára estünk be, mégis sikerült kikönyörögnöm 2 fröccsöt, amit Tanerő nem nagyon fogyasztott, de azért berendelt még egy kört. A kiszolgáló gyerek sorolta az érveket, miért is nem ad: 1. próbálja meg szépen kérni. 2.egy fröccsről volt szó. 3. meg se itta az előzőt. stb… Inkább továbbálltunk. Most merre kérdés ismét fentállt.

Tippre befutó: Blaha Söröző, ám itt is zárt ajtók fogadtak. A Népszínház utca végén még a rendőröket is kifaggattuk, mondjanak már egy jó késdobálót, ők csak képbe vannak ilyen téren. Valahogy elkeveredtünk a Teleki térre, ahol végső menedéknek megkaptuk a zenegépes non-stop italkimérőt (újabb 0-24-es kocsma a térképünkre). Jókedélyű, idősebb alkeszekkel fröccsözés, ahol 5 percre magára hagytam Tamást, máris az egész kocsma kiutált minket:)

Mégis csak jó lenne összefutni Tityvel pár szó erejéig, ezért délelőtt 10 fele célbavettük az Alsó Erődsor utcát. Félúton Tanerő sikeresen elkeverte magát, elvileg Köbányáig metrózott. Én eközben Tityvel egy padon ülve - napozás közepette - megbeszéltem a dolgokat, majd eljött az idő összeszedni a "rasztás csavargót". Oké egyeztessünk: Ferenciek terén negyed óra múlva 7-es buszmegálló. De hát ő éppen a villamos megállóban várakozik. Mivan? Végül kiderült: a Ferenc körútról van szó.

Újratalálkozáskor zárásképpen egy üllői úti jó fröccs után, végül hazafele vettük az irányt, célbavettük a Móriczot. Véletlenül a 6-os villamos helyett a 4-esre szálltunk, melynek végállomásánál – mint kiderült - található a 250-es busz kiindulópontja, ami nekünk pont jó az albérletig. (Minden rosszban van valami jó: ezt is megtudtam).

Buszra szállás után Tanerő bekapcsolta a telefonján a zenét mint a parasztok:) Felszállt egy apuka a kisfiával, majd kérdőre vont minket:
- Ugye nem fog egész úton ez a szar szólni?
- Nem, ez az utolsó szám.
- Akkor hadd szóljon!:)

Célunkhoz közeledve megkértem Tamást, gombnyomással jelezze leszállási szándékunkat. Oda is állt az ajtóhoz, de nem csinált semmit. Későn kapcsoltam, ezért elsüvítettünk a leszálló mellett, sétálhattunk vissza.

Egy tál remek spagetti-makaróni tésztával zártuk az „estét“, majd dél körül alvás. Érdekes mód vasárnap este nem voltam másnapos, csak fáradt. (pedig ittunk vagy 20 órán keresztül).