Bánkitó - 2010
HungaryBánk/Bánki-tó
Az elsőn is voltam tavaly és az idei előtt leginkább arra voltam kíváncsi, hogy mennyiben fog bővülni a rendezvény az előző évhez képest, lesz-e tömeg, nagy pörgés, elindul-e a rendezvény egy olyan úton, hogy pár éven belül egy országszerte emlegetett nagyobb létszámú fesztivál legyen, vagy pedig marad-e a koncertek, egyéb programok és emberek mennyisége a kezdeti (véleményem szerint éppen elegendő) szinten. Merthogy tavaly a helyhez, látogatószámhoz mérten egész jól ki volt találva, hogy miből mennyire van szükség.


ez nagyjából maradt az idei évben is. Kb. ugyanannyian ugyanúgy, javarészt a hétvége beindultával érkeztek (köztük én is, csak péntek-szombat este voltam), sok volt a tavalyról ismerős arc, a kemping, a hangulat a tavalyihoz hű volt. És azt hiszem, ez talán pont így tetszett mindenkinek.

Napközben/délután a faluban vagy a kempingben mindig akadt valami érdekesség, legyen az egy bringás program (bohóckodós, ügyességi, gyorsasági futamok) vagy egy filmvetítés, kézműves dolog vagy kiállítás. Este a koncertek idejére pedig némiképp felpörögtek a dolgok, épp annyira, amennyire kell, éjfél körül megkezdődtek a lemezjátszós programok és kitartottak egészen hajnalig.

A zenei kínálatban az alternatív, jazzes, népi/folk/világzenei műfajokból jött mindig épp egy előadó, a dj-s programok között voltak tánczenés, de hip-hopos, undergroundos ízek is.

A péntek este egyik főattrakcióját, a Colorstart az eső akadályozta meg a fellépésben, a beállás ideje alatt érkezett meg a víz, és jó másfél órára elzavarta az embereket a szabad ég alól. De éjfél körül már folytatódhatott a buli a kempingben, bár küzdött mindenki eleget a felázott talajjal.

A szombati napon eljött a száraz, meleg idő, az esti tószínpados koncertekre nem lehetett panasz. A Zselé zenekarra meglepően sok óvodás-alsótagozatos korú kisgyermek mulatott fiatal anyukák kíséretében. A magyar nyelven énekelt saját és feldolgozás számok garázsrock-punk-féle könnyedebb alternatív tánczenei stílust képviseltek. Élvezhető volt. A szövegbe becsúszott néha egy-egy trágár kifejezés, amit az ovisok nem igazán tudtak hová tenni, de ezek a zene továbbrobogásával hamar feledésbe merültek. A Triton koncertje alatt kezdett átalakulni a közönség összetétele, végül az Erik Sumo Band koncertjére töltődtek fel a színpad előtti és kissé távolabbi helyek teljesen, nemhiába…jó számok, jó sorrendben, ezenkívül talán a hangosítás volt az igazi erőssége a fellépésnek, amit nagyon sikerült eltalálni, minden szólam jól kivehetően és erőteljesen szólt – utóbbiban nem is lenne semmi különleges, de sok (bármilyen más) koncerten (is) nem így van ez. Az Erik Sumoval zárt a tószínpad, a kempingben hajnalig szolgáltatta tovább a zenét az Északi és Déli Színpad, aki pedig akart, még vasárnap is talált szórakozást magának. A négy este alatt még számtalan más fellépő volt érdekesebbnél érdekesebb műsorral, mindenki találhatott magának kedvére valót. A helynek, műsoroknak, dekorációnak főként az apróbb részleteiben megvan a maga egyedi hangulata, ami főként Bögös András barátom fotóin köszön vissza – de leginkább élőben. A fényképek másik felét jómagam készítettem.

Jövőre minden bizonnyal jön a III. – sokan szeretnék.
author: Alex Varga | 24 aug 2010

author:

Varga AlexAlex Varga

Photos about the event »