A program idén is elég változatosra sikerült, bár soványabbra, mint a tavalyi. A soványság érhető a helyszínre is. A Líceum udvarát hivatásos vakondok túrják, így idén a Gyakorló Iskola adott teret a rendezvénynek. A hatalmas sátor keskenyebb lett s sajna a chillies kis sarkokat is nélkülöznünk kellett. Mintha a zenei paletta se lett volna olyan színes, mondjuk az önfeledt mókázásomat beárnyékolta a torkomban lappangó kór… ami mára jócskán kiforrta magát (remélhetőleg mikor e cikket olvassátok már semmi bajom nem lesz) s ami miatt több koncertet kénytelen voltam kihagyni.

Na, de nem a rossz emlékek összefoglalása miatt írom a cikket :P Hétfő: örömmel nyugtázom mikor hív egy barátom, hogy fareeek, mától eFeN!! Fényképezőgépet becsomagolni, irány a város.

Piros pont az eFeNnek, hogy kaptunk komoly press kártyát, a karszalag mellé meg olyan pózermadzagot is amin lehet lógatni a kulcsot ;) Biztonságiak jó fejek, meg jó nagyok voltak. Színpadon a Kiscsillag. Mióta Lovasi megkapta a Kossuth Díjat nem tudom hová tenni. Ez a furcsa érzés végig motoszkált a fejemben, az amúgy nagyon élvezetes koncert alatt. Sajna első nap nem voltak túl sokan, de így is találkoztam pár csoporttársammal, akikkel elütöttük az időt. A másik zenekar, a Hollywood Rose nem igazán nyerte el a tetszésem, ellenben a közönséggel, akik szép számmal összegyűltek. A nap végére, olyan 4 óra környékére sikerült alaposan becsiccsentenem, kisbarátommal hazabotorkáltunk. Ja, volt egy humorbonbon, amit megígértem, hogy leírok: kedves barátocskám –nevezzük máténak- mellé leült egy csaj, s mondta neki, hogy jaj de édes vagy. Erre máté: harmadéves. Hühühühahaha.

Mivel vasárnap volt a szülinapom, becsiccsentettem vasárnap is, aztán hétfőn is. Kedden nem mertem. A keddi nap fő fellépői a Vad Fruttik nevű szuperszonikus banda volt, amiről lecsúsztam, pedig Sárga zsiguli című slágerüket kifejezetten szeretem. Sebaj, az estét a 30Y folytatta. Még mindig kevésnek éreztem a tömeget. Ill. a fő problémám, hogy alig láttam ismerősöket. Nagyon érdekelne miért nem motiválja a gyerekeket ez a jó kis program… nem feltétlen a koncertek miatt kell eljönni, hanem a sörözések miatt, beszélgetések miatt… drága a jegy vagy nem tudom… Na, azért a 30Y elég masszív tömeget toborzott össze. Nem a szívem csücske a banda, úgyhogy nem is ragoznám. A közönségnek átjött, ez a lényeg. A keddi napra a pontot a The Moog tette. Róluk csak annyit, hogy remélem ezek a múg fiúk se gondolják komolyan, amit csinálnak, egyszerűen csak jól fizet, pont. Az első egy-két sorban kizárólag a középiskolás réteg, elvétve néhány idősebb, rosszindulatú ellendrukker :)

Újabb piros pont az eFeNnek: nagyon jók voltak a színpad fényei, jól lehetett fotózni. Ja, s „fotós lövészárok” is volt, jesssz! :) Valószínűleg a Moog hozta ki belőlem a másnapra elmagasodó torokgyulladásomat. A nyűgösség ellenére elmentem, mert a szerdai napot vártam a legjobban: Quimby, Paso, Csík. Értelmes, üzenetet tartalmazó zenék. A Quimby kezdett, ekkor még lézengtünk, hála az égnek szerdán sokan voltak. Rengeteg ismerős. A zenekar 100%-os teljesítményt nyújtott.

Kis átszerelés után a Pannonia AllStars Ska Orchestra vette át a mikrofont. A rudeboyok most vannak a tavaszi turnén, így kedden Szegeden, csütörtökön meg már Szlovákiába léptek fel. Gyilkos beosztás, mégis magával ragadó színvonal. Nem értem, hogy most már lassan 7éves lesz a csapat, tele vannak jobbnál jobb slágerekkel, s mégis, mégis előjött a Gagarin. Ettől a számtól sosem menekülünk?! Sajna van aki még mindig ezt a számukat ismeri a legjobban. Az este végére nagyon becsiccsentettem, s a torkom is nagyon megfájdult. De klassz szerdát zártunk. Nekem ez a nap jött be legjobban. Ja, volt vodka promó… valószínűleg ez se használt az egészségemnek ;)

A csütörtöki napon már nagyon fáradt voltam, 23óra környékén értem le a helyszínre, alig találkoztam ismerős emberkékkel, kivétel ez alól az a masszív, akik minden nap tiszteletüket tették az eFeNen… főleg a pultnál :) Lefotóztam Kováékat, de a következő koncit már nem bírtam kivárni – majdnem összeestem. Mint később kiderült lázam is volt, így a pénteki napot csípőből kihagytam. Hiába 4 év, tömény dózisú koncertezésre már nem úgy reagál egy öreg szervezet, mint egy friss húsé. Azt hallottam, hogy a pénteki pörgés is jól sikerült, adtak Republicék a hangulatnak. Összegzően annyit a végére, hogy nagyon jól éreztem magam a héten, hangulatos kis fesztivál volt. Jó volt látni minden nap az önfeledten bulizó arcokat – akik nem idén államvizsgáznak, mint én :( , a HÖKös fiúkákat és lányokat - a büszke mosolyt az arcukon. A szervezés profi volt, az átszerelések gyorsak, volt ülőhely, kulturált mosdók. Hiába, ez Eger, itt nincs rossz. Ajánlom mindenkinek! :) Szerettem ide járni!

Köszönöm az akkredet, a RastaFest nevében. Az utolsó szó jogán, ami a lógómon is volt: ekf a jó döntés. Jó döntés volt. Köszönöm. Tisztelettel: farek