Már rég kezdtem olyan kocsmában, ahol nem lehet látni: konkrétan olyan, mintha bekapcsoltak volna egy füstgépet - pedig dohányzom, de itt nem nagyon kellett rágyújtanom. Nem tudom a pultos hogy maradhat életben, szerintem hetente cserélik őt vagy tüdejét és az össze légzőszerveit.

Sebibabával viszont nagy örömünkre olyan szilvapálinkát találtunk, amilyet utoljára Tarpán ittam, ráadásul ha hárman ittunk sört meg pálinkát ezerkétszáz forintot kellett fizetni - valamit valamiért.

Valahogy odakeveredtünk egy asztalhoz: sokat beszélgettünk a lányokkal, a vége az volt, hogy a trolin utazunk majd a városligetben kóborlunk kézen fogva, és arról magyarázok, hogy milyen jó lesz otthon együtt nézni a Barátok Köztöt és a bátyja biztos jó arc, majd együtt bütyköljük az 1200-es tuning ladáját ő meg hoz sört.

Az illúziók gyorsan szertefoszlottak, ahogy a Dürer bejáratához közeledtünk: bentről FNM szólt és ez ritkán kedvez a férfi-női kapcsolatoknak... Ezzel érvelt egyik cimborám is, aki nem akarta elhozni a kedvesét, de elmagyaráztam neki, hogy napközben könnyű ezt mondani. De este, amikor előjönnek a démonok nem lesz képes egy gyertyafényes vacsoránál ülni, miközben mi bent tombolunk. Egyre belátóbb lett ő is, ahogy ment le a nap.

Sebi is a fenti tézisemet bizonyítja: frissen megismert (újra felismert?) szerelme 60 nem tudom hányszor hívta egy óra alatt. Én félnék.

Bent pikkpakk megtaláltam a haverokat (ez is a hely előnye: gyorsan be lehet járni) akikkel sikerült egy pálinkát még magamba erőltetnem: a jelentős minőségromlás igen érzékenyen érintett, könnyek szöktek a szemembe és nem mertem kinyitni a számat.

Ezután leszólított egy édes kis leányzó aki azt állította ismer engem valahonnan: próbáltam lefuttatni egy arcfelismerést de csekély sikerrel (pedig örültem volna, ha ezegyszer nem hagy cserben a memóriám), de a konkrétumok amikkel érvelt meggyőztek: tényleg találkoztunk már, és már akkor is szép volt.

Aztán próbáltam a haveromat győzködni, aki friss szerelmével együtt érkezett, hogy a kapcsolat erősítés legjobb módja az, ha az első sorba bemegyünk: nemleges válaszára felkészülve szó nélkül beindultam az első sorba. Mire beértem addigra már ő is bent tombolt (máig nem értem hogy), élete párja pedig mosolyogva állt a szélén és vigyázott a sörökre.

A zene innentől kezdve egészen káprázatos volt, idő és tér teljesen feloldódott, egy buborékban kapálóztam végig, utána kurva jó volt beledőlni a tömegbe, aztán ugrálni megint a zúzósabb részekre. Két dologról Fogalmam sincs: hogy bírták a subscribosok, és hogy mennyi ideig tartott a koncert. (a másnap felfedezett zúzódások számából kb. 2 órára teszem a bentlétemet)

Aztán valahogy kikeveredtünk, visszavedlés a civilizáltabb környezetre (póló visszavétel). A szervezetem kitisztult annyira, hogy folytassam amit elkezdtem: újabb pálinkák következtek és újra egymásra találtunk a szépséges leányzóval, aki hol eltűnt hol nem. Elég furán mozgolódott, alapvetően három féle pozíciót figyeltem meg nála, melyeket ritmikusan váltogatott: 1. pult mellett álldogálás, 2. tánctéren álldogálás, 3. színpadon ücsörgés.

Megbeszéltem még Tamással az élet nagy dolgait a szervezetfejlesztéstől, a magánéleti problémákat is érintve egészen a "miért nem adnak grunge zenét soha egy kocsmában sem" kérdésig. Mindezt szerintem 20 perc alatt - ezért jók a barátok, ha kb. mindig ugyanazokat beszélitek meg, akkor egészen le lehet rövidíteni ezeket a köröket.

Utána a kis virágszálam el akart indulni - ezért vele mentünk mi is egészen addig a kocsmáig, ahol a pasija dolgozott :) De ez ekkor még nem volt egyértelmű!

Itt találkoztunk még kedves német és magyar barátainkkal, akik kedves pálinkázási szokásukat bizonyították immáron sokadszorra - nem tudom, mennyi értelme volt már ennek.... Aztán otthon ébredtem.