Várakozásainkkal és az előjelekkel ellentétben, az átlag életkor 50ről lassacskán lecsökkent, sőt az ifjú táncoló titánok ki is túrták a „veteránokat” a küzdőtér szélére. Izzott a terem, az emberek ösztönösen táncoltak, ugráltak, pogóztak, de voltak akik szimplán TV tornára emlékeztető mozdulatokkal lejtettek.

A koncert bocsánatkéréssel kezdődött, mivel az énekes lesérült (már bekötött lábbal érkezett), nem fog tudni annyit ugrálni, mint amennyit a rajongók megszokhattak.

A koncert végig pörgött, az énekes ugrált, mint egy veszett bolha, a közönség teljesen átszellemült és nem egy body surfing-et láthattunk.

Az est fénypontja (szerintem) Olter Vanda táncművész volt, sajnos csak egyszer jött a színpadra, de akkor elsöprő sikert aratott, a zenészek teljesen háttérbe húzódtak, teret engedve a vágtázó életerőnek. A buli közel 3 órás volt, megállás nélkül, záró számnak közkívánatra a Hunok csatája hangzott el.

Személy szerint hiányoltam a sámán dobokat, mint látvány elemet bár, én valami István, a királyból ismert Táltos utánzásra számítottam, de szerencsére a zenekar nem majmol másokat, teljes egészébe magát adja. Nehéz eldönteni, hogy jól improvizálnak, vagy csak profi színpadi koreográfiával rendelkeznek.