2001-ben mentem el először Magyarország elsőszámú reggae-ünnepére. Pontosabban vittek, mivel nem voltam több 11 évesnél. Most 20 éves vagyok és még mindig, azóta ez a legjobb 5 nap az egész évben. Ott mindig történik valami, mindig olyan történik, amire érdemes újabb egy évet várni. 2001-ben a fő fellépők között a Zanzibár és a Brother's Clan nevű szlovák rapcsapat volt... változnak az idők, a műfaj szerencséjére... s a miénkre, akik imádjuk a reggae-t. Ez tényleg ünnep... összegyűlnek az emberek, nagyon jó emberek, hogy tiszteletüket adják a műfaj itthoni képviselői, vendégei, egymás előtt... hogy eltöltsünk együtt pár napot azokkal, akikkel a zene köt össze. A reggae zene.:)

Július 29-én, egy szép meleg szerdai napon kezdődött meg a móka. Kora délután érkeztem, s meglepődtem, hogy milyen takaros környéken lett megrendezve hirtelen a mi kis táborunk. Pedig aki tud a helyszínnel kapcsolatos problémákról, tudhatja, mekkora dolog, hogy kaptunk egy ilyen szép erdőt... Monorierdőt. Azoknak, kik már visszajáró lelkek, újra a találkozások helye ez. Mindig, egy évben egyszer, vagy egy kicsit többször, találkozhat hasonlóan gondolkodó emberekkel, akikkel mint régi jóbarátok üdvözlik egymást. Kora délután volt, sütött a nap, mosolyogtam, s összetalálkoztam egy kócos kisfiúval, aki adott vasat a fülembe (előzményeket ld. Rototom beszámoló), s örültem, nagyon. Hamar eljött az este, mind mindig, mikor Reggae Camp van. Első nap, bemelegítés a táncoslábúaknak, szomjazó torkúaknak, beszélgetni vágyóknak... ez a Soundsystem Nap, amikor még nincsenek élőzenei koncertek. ChakaBelus, DreadHead (return from Anglia!), s éjszakába csapóan a Puli Soundsystem pörgette a talpalávalót, nem kevés sikerrel, vendég mc-kel.

A Puli Sound egy selekta-duó, Bomboleee a német-magyar pisztolymester (Ki ne emlékezne? Bullet! Kértek bulit? Kaptok bulit! Kaptok Bomboleeet...) egyenesen Germaicából, s RasTamás, a Ladánybene27 nagyszerű dobvirtuóza. Mindketten Puli feliratú poénpólóban munkálkodták végig az estét... szép páros.:) Utánuk a Kool Runningz Crew, majd ismét DreadHead folytatta az estét, egészen hajnalig.

Másnap egészen korán kénytelen voltam felébredni, mivel egyszerűen nem volt árnyékos hely. Sebaj, a kemp különben sem azért van, hogy aludjon az ember. A kemp délelőttök regenerálódással, kávéval, kakaóval telnek, illetve azzal, hogy a masszív kineveti a másnapos fellépőt, mikor öltönyben bokorban ébred, s csodálkozik, hogy gallyak állnak ki belőle, és melege van. De ez már csak egy ilyen szakma.

Megjegyezném, hogy a tusolás külön téma (nőneműként erre ugyebár különös gondot kell fordítani): egy nap után a női tusolóban csőtörés volt, és nem lehetett bemenni. Ez körülbelül naponta megismétlődött, így a férfi mobil tusolóban kellett áztatni magunkat, aminek -és most tényleg csodálkozom- néhány hímnemű egyén nem igazán örült. Ki érti ezt? Persze rutinos fesztiválozók így-úgy megoldják a tisztálkodás kérdését, így nem is fecsérelek rá több szót.

Kemény négy főt számolt a mi kis déli különítményünk; szomorú, sőt ejnye. Jövőre iparkodni! Bezzeg a komplementer. Ha az ember lánya elnézett a sörsátortól, szemben azonnal szemet szúrhatott egy óriási trikolor zászló: ÉSZAKI MASSZÍV. Ezek a srácok külön készültek. Ezek a srácok… ketten kezdték, hat éve, az őskorban... most voltak vagy húszan. Ha nem többen! Lefogadom, jövőre vagy százan jönnek, évek múlva pedig családdal is... mert szeretnek itt lenni. El is keveredtem feléjük néha. Népes társaság… némelyikük igen a szívemhez nőtt. Palócok, Big Up nektek!

A délutánok frizbizéssel, has-süttetéssel, beszélgetéssel teltek, a koncertek előtti órákban pedig az érdeklődők meghallgathatták Szélinger Balázs "Menelik" előadássorozatát (aki nem mellesleg édesapám:) rasztafáriánizmusról, Etiópiáról, reggae-ről, mindenről, aminek köze van ehhez, s ami szem-szájnak ingere. A Menedék sátra adott helyet a kis összejöveteleknek, kérdésekkel, vetítéssel, zenékkel. Aki lemaradt, jövőre ki ne hagyja!

A Vibekillaz Crew kezdte az idei Reggae Camp koncertsorozatát. Zenekar, dj-vel, kéténekes leányzóval, Meenie Man-nel, aki budapesti babérokra tör. Bevallom őszintén, vidékiként a legtöbb zenekart évente egyszer, a kempen hallom, aminek talán az egyik előnye, hogy így jobban hallom a különbséget, fejlődést, mint az, aki koncertről koncertje jár. Nos, Killazékat itt hallottam először, és sértődés ne essék, nem tetszett. A reggae az reggae, ne keverjük népzenével. Ez csak a kezdet, sok próba, sok koncert, kívánok minden jót! Most nem igazán jött be.

Zagastic. A kemp hol eltűnő, hol feltűnő zenekara. Még 2003-ban láttam őket először, kevesebb tapssal, majd a Zagasound lemezükkel robbantak be a köztudatba, hatalmas sikerrel. Az évek során az énekszekció igen változatos volt: most a Hot Stuff című korongjukat mutatták be a rasztaszívű közönségnek, egy énekesfiúval, Meszivel, s egy vagány énekes-rapper lánnyal, Neeshával fűszerezve. Irie Zagasound!

Harmadiknak a batta demes tehetségkutató primér, az Another Day lépett színpadra... igazi csemege, igazi roots, igazi dallamok, felejthetetlen.

Ugyanezt tudom írni a fiatal Knotty Headzről is... csak így tovább fiúk-lányok... büszkék vagyunk rátok. Csupán egy dolog hibádzott: rövid volt. Babylon!

Irie Maffia... nos, őket itt délen is látni, nem is ritkán. Nem igazán tudok újat mondani; mindössze annyit, és ez lehet, hogy néhány olvasónak meglepetés lesz: igenis az a véleményem, hogy az Irie Maffia nem a Reggae Campre való. Ugyanis nagyon jó zene... de nem reggae. Vannak ugyan benne hasonló elemek, de ez a zene olyan sokfelől veszi magához a táplálékot, hogy kinőtte a kempet; vagy a kemp nőtte ki őket.

PASO... na ők viszont igazi gyöngyszemei a hazai zenei életnek, ugyanis eredeti, autentikus ska-zenét kapunk tőlük minden alkalommal. Egy zenekar sem tudja úgy földre kényszeríteni a masszív egészét, mint ők.

Elcsendesül a nagyszínpad, buli hajnalig... koncertek közt egy CéAnne nevű énekeslány szórakoztatta a nagyérdeműt DreadHeaddel... több-kevesebb sikerrel. A PASO koncertje után az Anima Sound System alkalmi projectje, az Anima Dub System szippantotta be a nagyérdeműt.

Másnap... aznap. Péntek, július utolsó napja. A Kettő Kettő kezdte a hétvégét. Instrumentál ska-jazz... nyerő páros. A Bro, Szlovákiából, nem fogott meg túlzottan, nem igazán érezték át, valami hiányzott a zenéjükből.

Bezzeg a T-Rex Riders... hú. Ők az a zenekar, mely igazából a reggae-t hallgató és értő közönségnek lélektáplálék. Ezt csupán azért írom, mert elgondolkoztam azon, mennyire tudja értékelni ezt a zenét a "külsős", az, aki eljön ide szórakozni, de otthon nem elsősorban reggae-t rak a lejátszójába. Engem nagyon megfogott az Another Day, PASO és LB27 tagjaiból összeeszkábált formáció. Mento, ska, rocksteady, lover's rock... velük oktatni lehetne ezt a zenét. Hatalmas Big Up nekik, ha nem a legnagyobb! Lemezt azonnal!

Újkút HK... ők a batta demes bronzérmesek. Itt sem hazudtolták meg magukat, mint anno a legtradicionálisabb banda. Állítólag búcsúkoncert volt ez, ebben a formációban most adták utolsó koncertjüket. Kíváncsiak leszünk a folytatásra. Rajtatok a szemünk, srácok! S egy megjegyzés... anno édesapám említette, hogy mi ez a név, Újkút HK... nos, ha olyan hülye névvel, mint a Ladánybene 27, be lehet futni, akkor az Újkút HK is nyerő lesz. :)

CopyCont lehet szeretni, nem szeretni, egy biztos: jelenség a hazai reggae-életben, nem lehet nem észrevenni. A magyar ugar raggavirtuóza. Örülünk, hogy saját riddimbandjével, vokalistalányával (Vera) és háttérsegédjével (Lego) lép fel, akiket egyre inkább előtérbe helyez. Hozta a formáját.

Copy dancehall ritmusai után kicsit lassabbra vettük a formát... és ez nem azt jelenti, hogy elmentünk aludni. Dehogy! Roots Kompakt, szeretünk titeket! Akusztikus reggae, sokak gyengéje. Hihetetlen, mennyire fel tudták forrósítani a színpadot a fő-fő fellépő, Black Uhuru-legenda Don Carlos előtt.

Rá is térnék a lényegre: Don Carlos! Óriási! A Sajtember (Yellowman) és Rózsa Misi (Michael Rose) után Don Kartács... nincs megállás. Kíváncsi vagyok, jövőre mivel rukkolnak elő Tibiék. Gyönyörű vokalistalánnyal, és a Dub Vision Banddel lepett meg minket. Külön érdekesség, hogy volt átfedés a tavalyi Michael Rose koncert s Don Carlos koncerje között... Who's that comin to dinner például. Fényes öltönyben, Mikulás-szakállal s hosszú tömör dreadlockokkal örvendeztetett minket. S két órás koncerttel, mosolyokkal, kézfogással... egyszerűen nem lehet szavakba önteni ezt a csodát.. élő legenda, és kész. Don Carlos, született Euvin Spencer, aki 1965 (!) óta aktív énekes. Félelmetes belegondolni; még édesapám sem élt akkor.

Nagyon furcsa élmény volt, hogy nem az utolsó nap hallhattuk a nemzetközi sztárfellépőt. Kicsit kizökkentett, mikor vége lett a koncertnek, egy pillanat erejéig az az érzésem volt, hogy most vége a kempnek is. Aztán hirtelen nyillalt, hogy dehogyis!:) Kicsit, mint amikor hosszú hétvége van. Nagyon hosszú hétvége.

Koncert után a Love Alliance adta a talpalávalót.

Eljött az augusztus is... sms-ben ébresztett egy kócos. Ilyen élménye is ritkán van az embernek, jóreggelt sms-t kapni. Hasonlókat mindenkinek!

A Shanti Ska Tones zenekar kezte a bulit hatkor. Nem igazán kötött le, amatőr hibákat vétettek. De elnézést mindenkitől, ha én vagyok előítéletes: jobban kedveli a fülem az autentikusabb ska-dallamokat.

Bodnár Tibi táboratya maga konferálta fel az ide Reggae Camp egyik büszkeségét, a Kingston Cruisers zenekart. Igen, aki kijut a Rototom Sunsplash-re játszani az European Reggae Contest versenyzőjekét, az nem lehet piskóta, lévén, hogy Európa legnívósabb reggae-fesztiváljáról van szó. Nagy Fel nekik!

Magyarország elsőszámú riddimzenekarja következett ezután, a Budapest Riddim Band. Jr Brown-nal, a Szlovákiába kacsingató, jelenleg szólókarrierjét egyengető szövegbetyárral, a daggerin ritmusok hősével, MilliChabbal, ki csíp, csap, mint a csilibab, MammaZitával, aki nemrég kisbabának adott életet. Gratulálunk neki! S nemzetközi meglepetéssel is szolgált a riddimbanda: Mystic Mc-vel, Dánia fekete fenegyerekével. Élmény volt!

S még mindig nem volt elég a jóból, ugyanis színpadra lépett a Riddim Colony, a Rototomról energiával telve a kemp egyik legjobb koncertjét adták. Gratulálunk Geriék, gratulálunk Mandingo Warrior, aki szintén nemzetközi vendég volt. Olyan profizmussal lepett meg minket, hogy csak tátott szájjal bámultam, hányféle hangszínnel rukkolt elő... még, még, még!

A napot a házigazda Ladánybene 27 fejezte be, a tőlük megszokott lélekkel... kicsit fáradtak voltak, amit szerintem mindenkinek meg kellett értenie. Nem csoda, és mérhetetlenül hálásak vagyunk nekik, amiért összehozták az idei ünnepet is. Ráadásul nem is akárhogy!

A Jafa Maffia Sound koronázta meg a hajnalt.

Ezt is megértük megint. Eljött a zárónap. Levezető andalgó dallamok jellemezték ezt a vasárnapot. A kecskeméti Afrodzaqm kezdte a sort. Kevesen álldogáltak a színpad előtt sörüket szürcsölgetve. Olyan leszek, mint Ady, aki mindent kétszer mond, kétszer mond: jó, de nem idevaló.

I Foundation. Ismert riddimek, egyre inkább feltörekvő fiatalok, Szaby-G (Re-G). Őket is számon tartjuk; bár nem látok akkora fejlődést tavaly óta, amekkorát ugrani lehetett volna egy év alatt. Látunk titeket jövőre is!

A Marley 64 emlékműsor megismétlése és a LB27 Bioreggae őszinte sajnálatomra a zenekartagok kimerültsége miatt elmaradt, pedig szívesen meghallgattam volna, lévén, hogy az eredeti műsoron nem lehettem ott mindenféle babyloni problémák miatt. Babylon egy nyúlfarknyira ide is betette a lábát.. el is lopott egy-két dolgot. Van, amiről nem beszélünk, hiszen a Monorierdő-hangulatot nem ronthatja el semmi, így folytatódott a banzáj, PASO Traditional Special-lel. Felejthetetlen, ugyanúgy, ahogy a Riddim Colony Dubwise. Bár kissé fáradtan, mégis zene-energiával telten elégítették ki a dub kedvelőinek igényeit. Mindenki megkapja itt, amit akar... legyen az roots, dancehall, ska, dub. Ide el kell jönnie mindenkinek, aki egy kicsit is szereti a REGGAE-t. Higgyetek nekem... ez volt a nyolcadik.

A PASO Soundsystem, Sound Sistazzal kiegészülve nyújtotta az estét, hogy úgy érezzük, sose lesz vége… mégis vége lett egyszer, sajnos. De nem csüggedünk, nem vagyunk olyanok. Hiszen jövőre is lesz LB27 Reggae Camp! Ezúton szeretném megköszönni az összes fellépőnek szervezőnek, masszívnak, mindenkinek, aki csak egy kicsit hozzátett ehhez az 5 naphoz. Nagyok vagytok. Jövőre találkozunk!

Bless: CéAnne