Új lemezhez (Veil of Ignorance) járt egy rövidebb lemezbemutató turné is, amely Bécs egyszerű megközelítésével nem jelentett nagy kihívást. Az eredetileg a Viper Roomba meghirdetett buli hamar kinőtte magát, így a Szene lett a legideálisabb, a közel 500 fő befogadására.

Az elővételben 13€-ért kínált jegyek hamar elkeltek, így nem maradt más hátra, minthogy a szerencsére bízzuk magunkat. A szerencse viszont hamar a kegyeibe fogadott, így közvetlen a koncertszervezőtől (nem mellesleg egy 18(!!!) éves magyar származású srácról beszélek) kaptunk engedélyt a bejutásra. Pontos kezdés volt meghirdetve, így az elsőnek a színpadot magáévá tudó Endwellt simán buktuk, de ez láthatóan senkit nem ejtett pánikba. Mivel ez volt a turné 3. vagy 4. állomása, joggal reménykedtem, hogy majd nem térek haza üres kézzel. Sajnos azonban a vásárlásra szánt összegből semmivel sem gazdagítottam a zenekart. Se új lemez, (lemezbemutató koncert cd nélkül??? Ki érti ezt?) se szememnek kedves póló, esetleg egyéb ruhanemű…csalódás…

Na sebaj, majd a másodiknak fellépő Deez Nuts feledteti a merch pultban való csalódásom. Az szinte biztos, hogy a zenekar nem frizbizésre használta a Biohazard lemezeket, tökéletes stílusgyakorlatot mutattak be az Urban / State albumok vonalán. Már itt meglepett, hogy milyen szépen szól a cumó, és ez bizony az eredetiséget 100%ban nélkülöző zenekart, az élőben bárhol – bármikor (bár fizetni érte semmiképp) átbillentette a mérleg pozitív oldalára.

Teljesen megidézték a 90es évek old school hardcore életérzését. Az énekes mintha Evan Seinfeld kisöccse lenne, szemöldökig húzott kötött sapka, atlétatrikó, teljesen kivarrt szúnyogtest, még a ritmusozása is megtévesztésig Evan volt. Dalaik sem tértek el a kitaposott ösvénytől, egyszerű riffelés, de tökéletes táptalaj a mozgásra fogékony embereknek.

Nem valószínű, hogy egyedül valaha is megtöltenek egy komolyabb helyet, de a célnak tökéletesen megfeleltek, kellemes hangulatot teremtettek, és felvezettek minket a Raised Fistre.

Akik egy rövidebb introt követően, ( pont mint Azfeszten) percre pontosan a kiírt időpontban a Sound albumos Ignore Them All / Perfectly Broken kettősel vették birtokukba a világot jelentő színpadot. Tökéletes, kristálytiszta hangzás, hatalmas lendület és Alle kimagasló frontemberi teljesítménye, így lehetne röviden jellemezni a koncertet, de ehhez bizony kellettek a többiek is. Folyamatosan mozgásban, hatalmas pózokkal, látványos előadással hálálták meg a jelenlévőknek, hogy jegyet váltottak. Remekül használták a fényeket, így téve még látványosabbá az előadást. Remekül variálták az Ignorance lemez dalait a régiekkel, finom potyogtatták el az új szerzeményeket (they can’t keep us down, wounds, friends and traitors, sleeping into coma – számomra az est fénypontja) így nem tört meg a lendület, egységes, erős koncertet kaptunk.Akik a korai lemezeikkel is tisztában vannak azoknak volt két – két szám a Fuel ill. Az Ignoring lemezekről mutatva, hogy nem felejtették el, hogy honnan jöttek.

Borítékolható volt, hogy a Killing it-tel zárják az estét, és ez így is történt, erre még az is beindult, aki eddig csak a háttérből figyelte a koncertet. Itt jegyezném meg, hogy nem volt a mostanában oly divatos circle pit, sem wall of death…sem a magamutogató színpadi majmok. Már ezért megérte kijönni, senki nem mászott a zenészek arcába, mindenki tudta, hogy hol a helye. Így van ez jól. 50 perc zajongás után hagyták el a színpadot, majd még visszatértek, hogy elnyomják a Running man/ Breaking me up kettőst, így téve fel az i-re a pontot.

Ha hinni lehet a híreknek, akkor talán márciusban pesten láthatjuk őket, amennyiben így lesz, és Te nem leszel ott akkor divatember vagy és meg kell halnod.

Itt szeretném még megköszönni a Zolinak és Anitának, hogy szállást adtak, etettek – itattak, végig odafigyelve ránk. Megyünk máskor is! Köszönjük!!!