Az utazás nagyon jó hangulatban telt, Zsoltival eddig kb. haverok voltunk, de ez a közös kis kiruccanás elég alaposan összekovácsolt minket – nagy örömömre. A hosszas beszélgetések mellett, természetesen aludtam szinte végig:P ill. jobbnál jobb riddimek dübörögtek a kis puttonyos pezsóban. A pilóta jóvoltából túráztunk is menet közben, megnéztük az osztrák Duna kanyart, a legendás ocsmány rózsaszín kisházat stb.

Sötétben érkeztünk meg, a passokat gyorsan átvettük. VIP részlegre rakhattunk fészket-ez pozitív. Gyors sátor állítás+ponyvázás…sör. Azt hiszem sikerült aznap este becsiccsentenem. Mikor már kezdtünk befellegezni, leszakadt az ég…ezzel megalapozva a véget nem érő sártengert. De a németek rutinosan megelőzték a káoszt: az utakat és fontos területeket a jóféle bajor agyag helyett zúzott kővel töltötték fel. Ez konkrétan annyit jelent, hogy 12.800 köbméter föld helyett kavicságy került a helyszínre. A többi napot a karibi zenéken felül a karibi időjárás jellemezte. Ezáltal a fesztivál melletti sebes folyású Achen folyó partja és szigetecskéi is megteltek, gyakorlatilag teljesen.

Freitag: Felderítő terepszemle. A fesztivált egy legelő mellé teremtették. Idilli kép volt: a mezőn legelésző bocik látványa s a tőlük 100 méterre felállított monumentális nagyszínpad:) A fesztivál területén lévő italboltok, a jubileum jegyében idén kellemes árakon kínálták italaikat, frissítőiket. Viszont a bárok, italpultok illetve ételstandok borsos áron mérték finomságaikat. Egy korsó Franziskaner sör 4.20, egy Vodkanarancs 7.00 Euróba került, ami lássuk be nem a diszkont kategóriás ár. Megjelentek az egyéb reggae fesztekről ismerős fekete árusok, hasonló árakkal mint eddig. Az info point is szerényebb volt, mint olaszban, olyannyira, hogy alig bírtam feltölteni az akksimat:)

18.30-kor színpadra lépett Sebastian Sturm & Jin Jin Band. A Rototomon elég sovány koncertet adott -itt is :) Nagyon nem voltam megelégedve a hangosítással…alig szólt a zene. Pedig azért úgy gondoltam, hogy hazai pályán, a honfitársait megtiszteli(k) annyira, hogy egy nagyon ütős bulit húznak össze.

Már itt megindult a „vitánk” Zsoltival, hogy az Ő szavaival éljek: „A koncertek véleményem és emlékezetem szerint tavaly hangosabbak voltak, viszont a hangzás minőségéről idén is szót kell ejtsek. Ugyanis érzésem szerint a hazánkban fellelhető hangtechnikai berendezések még a gyerekcipő kifejezésbe is nehezen skatulyázhatóak bele. Nagy valószínűséggel a ,,nyugati” hangosító cégek referenciaként kezelik az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket, ugyanis tökéletesnek mondható hangosítások, koncertek voltak hallhatóak. Tisztelet a kevés honi kivételnek…” (Zsolti második Chiemseeje volt ez)

20.00: Tiken Jah Fakoly …fáradtak voltak, vagy valami baj volt a zenekarral. Sokkal dinamikusabb koncerteket szoktak adni. A közönség is elég punnyadt volt…nem értem, a roots már nem…csak a dancehall…ha így van, szomorú. 21.45kor kezdett Busy Signal, na, Ő dancehall és mégis a nap talán legjobb nagyszínpados fellépője volt. Showt csinált, együtt élt a közönséggel. Sajnálatos, hogy csak ezt a fajta zenét tudják értékelni. Éjfél fele még volt a nagyszínpadnak valami megametálbrutálnémet fellépője…no comment. Talán csak annyit –elrettentés gyanánt-, hogy azért elnéztem arra este, mégiscsak mi a helyzet itt a bajoroknál reggi szinten…>beksztrítbojz „riddim”, beksztrítbojz szöveg raggázva PONT!

Viszont, volt ám kisszínpad is!! A kisszínpad kifejezésért külön elnézést kérek, ugyanis az Ötvös Cirkusz sátra lehetne az előszobája ennek a ,,kisszínpadnak”. 19.30-kor Sista Gracy & Ray Darwin tömte tele a sátrat. A hölgy a tuti győztese a Chiemseenek – nálam. Nagyon durva rub-a-dubot tolt…yesss. Jóffféle koncert volt, Őt még min.1x hallani akarom élőben. Meghatározó!.

Igazából pénteken gyorsan menekülőre fogtuk. Nem is tudom miért…nagypapik vagyunk:) Ja, még egy szakmai jellegű szösszenet: volt itt is fotós „lövészárok”-ez mostmár szerintem alapnak mondható, viszont nagyon pozitív, hogy meg volt szabva bizonyos előadóknál, hogy csak az első 3 számnál lehet fotózni elölről. Aztán nyomás kifele…így azok a hülye fotósok egyátalán nem zavarják az embert – mert ugye hiába van az sáv ha 1 bengaállat eléd áll egy 100kilós obival, ráadásul fellép a vaskerítésre. Szal, respect ez egy nagyon nagy piros pont!

Samstag: Hála Jahnak az idő egyre jobban kedvezett a fesztiválnak, száradt felfele a trutyi. Előjöttek a fényre csúnyuló lányok és ellepték a sound system udvart. Erről a sound systemről annyit, hogy legjobb esetben seggi vagy bínimen szólt…semmi capleton, lutan fyah esetleg valami roots. Kiábrándító! Ja, és a legszebb az egészben, hogy kis mitugrász MC-k folyamatosan belebeszéltek, nem raggazva, nem rímekben, hülyeségeket…s azt hitték magukról, hogy ők a basszájba:) Nagyon fel kéne világosítani őket, hogy mi a helyzet.

Délben kezdett az Iriepathie -azt hiszem osztrák banda. Jók voltak nagyon!

13.30-kor az LB Campekről ismerős Sixth Revelation csapott a dancehall közönség közé. Lendületes, boldog roots reggae…eeezaaaz:)

Három óra után kisebb csúszással a leányok kedvence Collie Buddz vette át a mikrofont a New Kingston Band kiegészítésével. Ezt a csúszást fontos volt beleírni, ugyanis német barátaink precízen figyeltek a határidők betartására. Minden konci pontosan akkor kezdődött, amikorra ki lett írva, mindenki 1 órát játszhatott. Visszatapsolással együtt. Ha kicsúsztak az időből, nem volt visszatapsolás. Ez a katonás rend kicsit zavart, azért mégiscsak egy reggae feszten vagyunk nem kéne ilyen szabály őrültnek lenni. Merev volt nagyon. Na, Collie Buddz úr nagyon tetszett. Dancehall meg minden, de tehetséges és szépen artikulál. Ami ritka! Ötös:)

16.30-kor helikopterrel érkezett Turbulence – Zsolti Őt várta a legjobban. Én nem ismerem annyira, de elég klassz koncertet adott. A House of riddim szolgáltatta neki a muzsikát. Az osztrák kis csapatot már ismerhetjük jól (LB27 Campek: Marlene Johnson, Natty King..MÜPA: Fitta Warri stb.), s szerintem mindenki úgy emlékszik vissza rájuk, hogy ez igen, így kell reggaet játszani. Turbulencia, mégis elégedetlen volt velük. Olyannyira, hogy kb. 40percet játszott, aztán köszönés nélkül távozott. Na, azért álljon már meg a menet! :S Egy reggae aktivista is felszabadult a színpadra…jó gyerek volt:) Szal, a hülyesége ellenére tetszett azért a buli. Amíg ment addig lendületes volt…már amikor ment :)

Nagyon nagy bánatomra elmaradt a Cocoa Tea, helyette Max Romeoval ajándékoztak meg minket. Végre igazi roots. Max bácsi lazítós roots hangulatot teremtett, ezzel tulajdonképpen meg is nyerte nálam a nap fellépője címet. 21.30-tól döngetett a T.O.K. party dancehall…4fekete srác. Tetszett, kár hogy nálam volt a fotógép…tomboltam volna;) A Hauptbühnén innentől kezdve kb. véget ért számunkra a program. Ejtőzés, kajálás, szieszta. Gó a Zeltbühnébe. 9kor benéztünk Maximra és az Okada Bandre. Német csodafegyver:) Táncolgatós modern reggae, tini lányok, jóképű fiúkból álló zenekar…mintha a Colonyt láttam volna 2 évvel ezelőtt. Végre egy kis lazítás, hiányzott már a sikoltozás, a nem csak „nagy német nők” látványa. Az énekes srác hangban, megjelenésben nagyon hasonlított egy megasztárunkra. Joffféle.

23.00 The Toasters, Lipi szokott játszani tőlük tiloson, azok jó számok…amiket most játszottak, azok szarok voltak. Teljes kifáradás…a soppingolásban kb.:P Vettem egy ladynek egy oroszlános stanyeclit;) édesanyámnak valami szénából készült övet. Kicsit hideg volt az éjszaka, úgyhogy ismét lepihentünk…már éjfél felé. Itt sajna nincs menekvés, hogy esetleg ha vége a koncertnek fyah kis sound system partyba totyox…

Ziggi lett volna még, de láttam már szigeten…szép volt jó volt, de most nem volt már nagyon kedvem hozzá. Ja és tök vicc, hogy sátorba tették őt :P Amúgy állítom, ha partyarcabbak a fiatalok ott maradok táncizni valahol…de ezek lerészegedtek, üvöltöztek…nem reggae feszthez méltóan viselkedtek. Sajna ez annyira nem motiváló.

Sonntag: Utolsó nap. Kelés, kajálás, patakban fürdés, pakolás, sátor bontás, sound system sátorban egy fazon „énekel” és gitározik. Csak azért nem öltük meg, mert körbe kellett volna menni a kerítés mellett és az hosszú. 12.00: I-Fire: olvasom a német leírást róluk…”Neun Hamburger…” 9 hamburger?!?! Mi van?? Szóval, hamburgi csapat, nem lesznek a kedvenceim a hiphopos rootsos(ehh) zenéjükkel. Irie Revoltés no comment. Dub Incorporation 15.00-tól. Le a kalappal előttük, kicsit arab, kicsit, hiphop, reggae, dub…amit csak akarsz! Tessék szerezni és hallgatni!! Pont.

Tosh meets Marley: amikor voltak az A38-on nem tudtam ott lenni, de nem sajnálom nagyon. Nem tetszett! Kicsit mintha ők is fáradtak lettek volna. Nem jött át. Sajnálom.pedig roots volt.Fantan MoJah papa beleköpött a számításainkba, vagy csak lehet, hogy látta az emberek hozzáállását és jobbnak látta nem eljönni. Helyette beugrott a Camp másik esélyese Macka B pajti. Roots és tánc és szeretet. Őt mindenkinek melegen ajánlom a figyelmébe, igazán jó zenét csinál!! Titkon kicsit örültem, hogy Ő jött:) Az esti órákat a Third World varázslatos autentikus roots muzsikája színezte ki. Felemelő ütemek, profi zenészek…yesss!

Közben a kisszínpadra is el-ellátogattunk. Fél3tól játszott a Paprika Korps, sokan dícsérték őket. Nekem nem nagyon tetszett :P A többi sátras őrület meg egyenesen rossz volt.

Vissza a nagy színpadra, ja erről még annyit, hogy ez valóban nagy volt. Viszont nekem a Rototomos kisebb jobban tetszett. Családiasabb volt. 23.30 Junior Kelly…Ő Rototomon se okozott csalódást, itt is hozta a formáját. A közönség tombolt, énekelt…guminőt dobált:P Jr. Kelly szakadt a röhögéstől ezen a színpadon:) Eljátszotta az összes kedvenc számomat…az utolsó nap abszolút nyertese volt Ő…minden kategóriában:)

Az előtte fellépő Peter Foxról csak annyit, hogy a fesztiválon lévő látogatók kb 99%-át vonzotta a nagyszínpadhoz, de sajnos már már az előző előadások alatt is több ízben gondolkodóba estünk, hogy vajon reggae fesztiválon vagy bajor bálban vagyunk-e? Peter Foxot ne hallgassatok és német „reggit” se…ÖL!

Pakolás a kocsiba, kis pihi…sound system sátorból d’n’b szól…meg sem lepődök. Indulás……reggel 8-kor már Pesten voltunk. S a kilences busszal már gurultam is haza. Köszönöm Zsoltinak ezt a romantikus pár napot:) Hálás vagyok neki, hogy elhozott ide. Jó móka volt.

Összegzés: csúnyák a nagy német nők, kis német nők nincsenek, drága a kaja és kevés, sok a szabály, nem mókáznak ezek a svábok, állandóan részegek és ordibálnak és sárban verekednek. Nem érzik a reggaet. Nem adnak narancsárga textil karszalagot. Ja és nem nekem van Közép Európában a leghosszabb dreadlockom…ezt egy közepes német nő állította, nagy német mellekkel. Viszont tiszta a VIP wc és zuhanyzó, jó a fotós sávos megoldás, közel van, színvonalas fellépőkkel és kb. értem a nyelvet. Ha javasolhatom, én inkább a Rototomot ajánlom. Messzebb van és drágább…de meghittebb, családiasabb, nyugodtabb…és hangtechnikája is klasszisokkal jobb! De főleg és ez a legfontosabb: más, jobb az emberek hozzáállása. Talán a Chiemsee olyan, mint a szigeten egy reggaes nap…de azért köszi mindenkinek, mindent! Bless_frk