2009. május 01-02. Imádom ezt a fesztet, mert még nem nőtte ki magát annyira, vidéken van épp ezért nagyon családias hangulatú. Pécs belvárosában található az IH (a helyszín) nem az a tipikus szép épület, viszont annál erősebb a pozitív energia, ami feszíti belülről – legalábbis a Batta Dem alatt. Én már egy nappal a feszt előtt megérkeztem Pécsre és…háát az egy másik történet. Még annyit róla, hogy óvakodjatok a NégerVölgytől részegen.

Május 1. „We, Jah people, can make it work; Come together and make it work, yeah!”

Érdekes párhuzam…munka ünnepe-reggae feszt-Bob Marley Work:) véletlenek…. Első nap elég kevesen voltak, beszélgettünk is erről, hogy cinkes az ilyen jellegű dátum. Mert vagy piszok sokan lesznek, mert pause van, vagy kevesen, mert haza megy mindenki az ünnepre. Mind1, családias kis selektáskodás jellemezte az első estét. Édesapa pörgeti a riddimeket, Ce’Anne a mikrofon mögött…megvan amiért érdemes volt eljönni. Menelik kislányának ugyanis olyan hangja van, ami kis hazánkban egyedi és utánozhatatlan. Ráadásul oriási tisztelet az egész Szélinger családnak… szerves részei ők a magyar reggae-rasta társadalomnak. Köszönjük!

Felcsendült pár új nóta a Zagastic Sound System mikrofonjaiból, valamint a Jafa Maffia Sound System válogatott kiváló trackeket. Az este kicsit hamar véget ért, mert előző este a kis csapatunknak befellegzett s mindenki hisztizett, hogy 2 óra van…csússzunk haza.

Másnap reggel elég zord időre ébredtünk, ítéletidő szaga volt a dolognak. Azért csak meglátogattuk a régi kerámia gyárat, ami most egy igen kreatív művészeti fellegvárrá nőtte ki magát…és még nincs kész. Ilyen jellegű kezdeményezés kéne még sok országszerte, hogy kicsit gatyába rázzuk a művészeti életet. Du. 5 fele hazaindultunk, mert már tűkön ültem, hogy este Jahmalit testközelből fogom fotózni, s mindennek tökéletesnek kell lennie. Mire hazaértünk (reklám helye: Petőfi 8. – a kultúra, az akció művészetek, a villám kiállítások, az építészek és az élet gyűjtőlakása…beszív, mint egy feketelyukban a porszívó.).

Szóval, hullafáradtak voltunk. Egy gyors zuhany, aztán irány a helyszín. Szombaton is elég kevesen voltak, Kekó pajtás nem is volt ettől elragadtatva, de a masszív képviseltette magát. A hangfalakból már dübörgött a reggae, hála a hiperaktív selektáknak. Gyors fotózás, ugyanis a Timiknek (egri nők) aznap volt a névnapjuk és csináltam egy táblát, hogy boldogat nekik most! A galériába megtekinthető a fotó. Innen így utólag is boldogat és köszi mindenkinek a részvételt:)

Kis csúszással, de kezdett a győri édes Újkút HK, ezek a fiúk-lányok egyre jobban jönnek fel. Kitartóan gyerekek, mert jók vagytok! Utánuk jött volna a Knotty Headz, de egyéb okok miatt elmaradt. Én tudom az okát, titok. Csak pozitívan!!

Így hát az Újkút után a Budapest Riddim vette át a mikrofont, Jr. Brownnal az élen. Nekem az Ő képük még nem áll össze teljesen. Nem nagyon ismerem a zenekart, Barna munkásságát nagyvonalakba…több koncertre kell elmennem a jövőben. De mindenképp pozitív a benyomásom.

Övezze örök tisztelet…na, miből idéztem?! Ladánybene 27 - Jah Rastafari, asszem Kell egy ház album. Kéne minimum egy háznyi reggae album, hogy legalább hasonló szintre tornásszuk fel magunkat, mint amennyire Ők képben vannak. Róluk igazából nincs mit írni. A Ladánybe fogalommá érett. Érzéssé.  Először fotózhattam őket testközelből, színpadról. Egy álom vált valóra ezzel. A még csak álomra lementem denszelni…mert az a legpozitívabb számuk. Best of..nekem. Éljen még sokáig a LB27! (újabb reklám hely: már csak párat kell aludni és Reggae Camp)

Ja, még volt egy fellépő…hú nem is tudom, valami fekete gyerek. Hatalmas BigUpppppot Jahmalinak, egyenesen Jamaicaból!! Lendületes, mindent elsöprő roots reggae, profi zenekar, őszinte mosoly az arcokon, örjöngő közönség. Tökéletes koncert volt! A mestertől 2 lépésre végig fotózás. Respect. Kekó ezzel nagyot villantott, jövőre nehéz lesz felül múlnia!!:)

Az este végére, azért jó sokan összegyűltünk. Koncert után hajnalig tartó sound system, gyógy söröcske a nagy izgalmakra…megint volt, akinek befellegzett:) és volt akinek nem…vagy csak később…szokásunkhoz híven utolsókként hagytuk el a csatamezőt. Épphogy be nem fogtak minket pakolni.

Köszönjük Kekónak a Batta Demet, jövőre gyertek el többen, mert történnek ám itt csuda dolgok! Bless_farek