Térképen nézve Debrecen felé a 4-es úton közelebb a történet, de mint a hazaútból kiderült, az M3-as verzió Hatvannál levágva kb 25 km-tel rövidebb és gyorsabb. De nehogy már a végével kezdjem!

Olvashattuk az Azfeszt hírei közt, hogy az idei "átmeneti" fesztivál területen lesznek problémás megoldások, feltúrt földterületek, kisebb káosz. Az embert ez nem hatja meg, minden évbe remek volt a szervezés. Azért sajnáltam, hogy idén csak egy 80 cm-es mélységű medence üzemelt a tavalyi 3-hoz képest!

Közel 4 órás utazással a hátunk mögött kikötöttünk Nyírbátorba, ahol gyors boltkeresés mellett arcunkba ragadt Aug. 20-a miatt egy kiskocsma és egy benzinkút! Valahogy rémlett az útvonal: körforgalomnál Baktalórántháza. A fesztivál irányába haladó emberekből tudtuk, jó az irány. Persze a Sorompó kocsma előtt sok fiatal megfáradtan tanyázott. Sajnos idén se sétáltunk ki ide (kb 1 km), minden évbe tervezett program.

Az első változás máris feltűnt, építik a termál parkolót. Nagy kövek az úton, pont elég parkolóhely. Gyors jegyátvétel, leparkolás, fröccsöntés, Csaabika fárasztóra italozta magát:) Majd megszokott műanyag poharainkkal befelé vettük az irányt, de nem engedtek be semmi alkoholt! Hát jó, hagyjuk a bejáratnál a szeszt, menjünk gyorsan wc-re és sátrat feldobni, ahol megérkezett a következő fárasztó történet: A kemping nem létező, képzeletbeli bejárata és nem éppen "imaginary friend" segítője (mert itt egy fesztiválon dolgozó fiatal mellénk szegődött, navigálni, hol találunk sátorhelyet). Hát jó, legyen, mivel nem sűrűn kapunk segítséget, hallgattunk a szép szóra, az ajánlata tetszett. Aztán persze érkeztek az arra járőröző biztonságiak: Ide nem lehet, túl közel van a kerítéshez, legyen meg az 1 méter távolság a benyúlkáló rablóbandák ellen. OK! választottunk másik helyet, de közölték ez sem megfelelő, mert erre járnak az autók. Aztán 5 percre rá kiderült, egyáltalán nem jár semmiféle jármű, de ők nem tudnak keresztülfutni, ha riasztják őket. Mondom remek! Mi a f*szt kell mindig baszakodni! Nem szívesen beszélek rondán de ez már röhejes szituáció volt. Aztán az egyik secus segített platzot keresni, de szerinte is elég göröngyös a történet. Hát végül megmakacsoltuk magunkat Tityvel és a kemping legárnyékosabb részén próbálkoztunk, találtunk is egy frankó tisztást, szépen befért a "lakosztályunk".

Pár idegtépés után fáradtságunkat megkoronáztuk az autónál elfogyasztott pár nyugodt ceglédi fröccsel. A bejáratnál hagyott italaink és poharam már nem volt sehol, 1 óra leforgása alatt a kukába végezte. Jóarcoknak küldenék egy feketepontot az éteren keresztül, nem éppen kisdobos módjára bántak az elkobzott üdítőkkel.

Persze ezzel még nem volt vége a pofonáradatnak, ismét kijutott egy adag: Zolika még hét közepén jelezte, jönne barátnőjével pénteken, amiért én nagy merészen vettem kéz alatt - tálcán felkínálva - 2 bérletet a parkolóba 8.000 ft / db áron. Gondoltam ezzel segítek nekik, mivel olcsóbb mintha napijegyeket vesznek. Hát a csattanó ott sült el az arcomon, mikor Zoltán közölte, ők csak 1 napra tervezik, de költségcsökkentés végett mégse. Remek! Semmi kedvem nem volt ezzel foglalkozni, de nagy nehezen megszabadultam árában a bérletektől, többet senkinek semmit!

Az első nap (aug.21, csütörtök) koncertügyileg nyújtott egy Agnostic Frontot, amely szépen magával húzott egy jó adag agyontetovált, tipikus hardcore arcot. Miért is nem lepődtem meg? Zeneileg természetesen úgy mint 2005-ben, most se nyújtott semmi extrát. Profimód művelik az üres, múltjukból élő zenekart. Tudnám mit lehet rajta manapság szeretni. Tudjuk, HC alapkő, de 2009-et írunk könyörgöm! Lemerült bennük az elem, nem értem miért kell még mindig beléjük rúgni. Persze a tengerentúlon senki se kíváncsi már rájuk, amit meg is értek, itthon ezek szerint még el lehet adni őket.

Majd 00:15-kor megkaptuk a Cadaverest, amely most is hozta a megszokott formáját, jól szóltak a számok. Ráadásképp a koncertek végén a retro ska-metál diszkóféleségbe együtt roptuk Körmiékkel, emlékeim szerint elég gyalázatosan, főleg mikor a piámmal párhuzamba én is kiestem a partisátorból:) Reggel 6-ig csak elszórakoztattuk egymást, meg hát sikerült összeugatnom egy 17 éves, Imre nevű kölyökkel. Inkább elzavartam oda ahonnan életébe először kijött, majd a kocsiból felvett cuccokkal a sátornál 1 óráig pumpáltam a 2 személyes nagy matracot, a sátorszomszédok nagy örömére. Megérte a munka, mert begörcsölt combokkal bedőlve sikerült délután fél 1-ig pihenni, végre nem a tűző nap szaunájával keltünk, hanem az árnyék simogatta arcunkat:)

Péntekünk jófajta hideg vizes zuhannyal felfrissülve indult, magnózás végre! Eleinte jól szólt, megmutathattam az újdonsült kedvenc számomat, a Torsofuck előadásában, melyben a remek grindcore banda reprezentálja az "elefántok által megerőszakolva" érzést. Majd a partisátor (kemping színpad) mellett iszapbirkózni lehetett 3 sörös fődíjért (többe kerül a hús mint a leves effekt: drágább kimosni a ruháimat mosóporral, lesikálni magamról a mocskot tusfürdővel). Nem értem miért kell nekünk bent a sörsátorba a kinti műsor kommentárjait kihangosítva hallgatni, ezzel is elnyomva a remek magnózásunkat (és ha talán még beszélgetni is akarunk, akkor is nehézkes). Ha érdekel a program, odamegyek, nézem. Amúgy totál felesleges felénk infókat közölni ezzel kapcsolatban, úgyse tudjuk mi folyik kint, nem is érdekelt. Azért is nyomtuk a muzsikát, annak ellenére is, hogy a szemközti színpadon valami néptáncos brujeria imitátor banda (persze csak az álarca miatt, programfüzet alapján: Sheker névvel) nekikezdett a matinénak. Néha röhejesen passzolt a néptáncolós ugra-bugra az általunk hallgatott jófajta metálhoz.

Nem is értem mi vitt rá, hogy belenézzünk egy Vertigo műsorba (talán a kialakult totál káosz: szólt a magnó, a színpad és még a mikrofonba is brekegtek). Ehhez át kellett sétálni a Nagyszínpadhoz, ahol végre remek lapcsánkát vehettünk (tócsi, tócsni, cicege stb...) melyet ismét remek áron dobáltak utánunk: 1 db 10 cm átmérőjű, kör alakú tejföllel, sajttal, ketchuppal 50 Ft volt. Nevezzük a feszt nevezetességének, máshol nem találkoztam még vele.

Aztán persze ne csak együnk, folyadék is kell a szervezetnek, kivártam a pultnál a nem gyenge sort kreténrészeg Robikával. Azt hittem ő is rendel valamit, de csak lopkodta a poharakat mellettem állva, majd nem hagyta, hogy fizessek. Jött utánam a padunkhoz, ahol indításképpen sikeresen kiborította a 3/2-es fröccsömet. Ekkor már ideges lettem és egy enyhét lökve rajta, figyelmeztettem, hogy takarodjon. Homályos tekintetével szótlanul folytatta az előadást, fejbe dobta Tityt pár üres műanyag pohárral. Ekkor felment bennem az a bizonyos pumpa, felpattantam és a nyakánál fogva szépen pár méterrel eltoltam. Szerencsére ekkor lelépett! Ennek köszönhetően nem sok számot hallottunk a Metallica tribute műsorból, várjuk hát meg a Russkaja adást, ami rohadt gyengére sikeredett, két számot se vártunk meg, inkább ismét kimentünk a kocsihoz inni. Hiányzott a jó zene varázsa és az olcsó fröccs mámora.

Szépen elszórakoztuk az időt, sötétedéssel párhuzamban Szent Jozefet is be kellett kapcsolni (ő egy 4 ceruzaelemes kemping állólámpa, akit úgy cipeltem a kocsi körül az embereket megvilágítva mint a betlehemi pásztorok és hát van egy ima, mely szerint "Szent József légy házunk ura, kiscsaládunk pátronusa..." Ez a szöveg pergett az agyamban, ezért a név kötelez:)

Mivel a 2. nap (péntek) esti koncertjei közül talán egy zenekar érdekelt, vissza is értünk Darkest Hourra. Nem sok mindenre emlékszem, de azt hiszem összeugattam valakivel, ezért kicsit szüneteltettem a dolgokat, a végére azért visszatértünk. Talán nyomtuk még a poprockpartyt hajnal 3ig, majd gyerünk aludni. Most végre nem eresztett le a matrac, más dolgokra fordíthattam a még megmaradt, nem túl sok felesleges energiámat (értsd ahogy...:)). reggelre kicsit megfáztunk valamiért...

Szombat átlagos 11 körül ébredezés, nekikezdtünk az utolsó napnak. A magnós sátorba nagy csend... mint kiderült a hosszabbító tulajdonosa visszakérte a kábelt. Remek! Remélem sokat használta a saját sátrába:) Legalább tudtunk beszélgetni kicsit. Mint kiderült Sebiék hazakészülnek, persze Tanárúr nem szívesen indulna. Igaz, elég nehezen tud ráállni a lábára a júliusi bokatörése végett, de akkor is, nem kötelező mindig együtt mozogni. Én a helyébe maradtam volna.

Ajánlásukra azért elnéztünk egy Unsent Letters muzsikára, ami egy sima sémákra épülő fiatalokból toborzott metalcore banda. 2 énekes, 3 gitár, sok youtube:) Kora délutáni témának elment de az emberek lézengtek, nem mertek közel állni, mások a felénél leléptek. Mi azért végignéztük. 25 perc játékidő.

Utána vajon merre? Hát persze, hogy a kocsihoz fröccspartizni, ahol összefutottunk Jahutka úrral, aki pár órája érkezett meg a krakkói sakkversenyről, erről a kockás vans cipője is árulkodott!:) Ráadásnak próbáltunk még E.T. nevében hazatelefonálni a frissen földön talált betonmobilunkról… mondani se kell, senki se vette fel!

Még kijutott egy Skindred aminek a feka énekese mint egy vicces napszemüveges pálmafarasta rajzfilmfigura ugrált a színpadon. A stílus kicsit keverék, reggae-metál-hip-hop.. ami kell. Egynek jó volt, de idővel unalmas műsort produkált.

Estére visszanéztünk a Deadlockra, ami elég nagyot ütött!! Annyira nem ismertem a számaikat, de ez a felállás, miszerint a vékony lány énekel, a magas közel 2 méter magas csákó üvölt, minőségi hangzás fényekkel párosult. Minden rendbe volt, simán vitte a fesztivál legjobb koncertje díjat nálam. Kellemes csalódás, ami mostanság ritka történet!

Ezek után már nem vágyott a szervezetünk koncertre, sőt talán csak 1-2 fröccsre és némi kajára. Aztán léptünk is aludni, mert reggel 9 órás kelés, irány a Ceglédi családi ebéd.

Sajnos idén máshogy voltak a dolgok, valamiért nem adta magát annyira mint tavaly. Félő, hogy ezzel a Termál korszerűsítéssel kezdetét vette a családias légkör elvesztése. Többet vártam, bár lehet csak magamnak köszönhető, stabil, hosszas fáradtság az oka. A szervezők ismét rendesek voltak, az árak fesztiválokhoz méltó. A magnó viszont hiányzott...