BeastFest Euro-Tour 2009 :Caliban, Suicide Silence, Emmure, Maroon, After The Burial
Austria Wien/Aréna
Nekem majdnem útba esett a bécsi kiruccanás Pápa felé félúton, így hát kitaláltam, Tanárúr és Zsófi ne vonatozzon az osztrák fővárosig a koncertre, Pest - Bécs - Győr útvonalon velem tarthatnak. Így együtt kijutunk, ők hamar vissza, nem kell reggelig ott fagyoskodniuk, nekem meg Pápa már csak 50 km.


Be is adták a derekukat, 4.500 Ft / fő összköltséggel számolva fél 6-kor találkoztunk volna a melóhelyemnél, ami persze nem jött össze, mert nem szálltak le a buszról, csak később Biatorbágyon. Így hát 17:48-kor tudtunk elindulni a meglepően nagy forgalmú kis faluból.

Autópályára fordulva nulla megállóval tervezve, jól haladtunk az esős úton. A hírek ellenére egy dkg hó se késztetett a hólánc beszerzésére (aki készül mostanság kifele: osztrákiába november 01-től kötelező, hiánya 37 eurós büntetést von maga után).

Azért egy határ menti benzinkutas kitérőt tettünk, befektettem 2 db, 425 ft-os alkoholmentes sörbe. (ebben az évben már másodszor.. egyre lejjebb süllyedek) 19:40-kor már az Aréna körül köröztünk mint a legyek, parkolóhelyet keresve a hidegen szemerkélő időben.

Gyorsan megpróbáltunk a vendéglista alapján bejutni, de sajnos nem kerültünk fel, így maradt a 19-nek hitt 23 eurós jegyár. Majd egy gyors infószerzés, miszerint az After The Burialt és az Emmuret lekéstük. Hiába! Az osztrák pontos kezdéssel nincs mit kezdeni. Íratlan szabályunk teljesült, ennek ellenére most jó lett volna megszegni. Befelé vettük az irányt, nézzük meg a maradék három versenyzőt. Félúton a kapuba jegyünkért cserébe az alkarunkra pecsételték: "I Love You". No komment...

Maroon kezdésre bőven beértünk, persze jó fények, szép hangzás, mondhatni csak a szokásos. A zenéjük számomra metál síkon üres, középszerű, alapkategóriás. Az énekes persze televarrva, de ezen a muzsikán ez a "jelmez" sem dobott nagyot. Felejthető fejezet volt az estében, inkább a polókat és egyéb felhozatalt osztályoztuk. ( ez szar, az fos.. :)

Itt persze sikerült variálni, "értelmes" kérdéseket angolul feltenni. Végül beboltoltunk pár Suicide Silence ruhadarabot, bár az elején értékrendet állítva elhatároztam, mivel minden másik óvodáson ezt látom, nekem nem kell a testemre ilyesmi. Aztán az egyik poló a jófajta színekbe úszó, eltorzult arccal ordibáló papfigura, kezében lángoló bibliával egy pentagramm előtt. Majd a hátára egy feszített Jézus, Your Creations felirattal..(számcím) hát dobtam érte 15 eurót. Ha vásárolsz, kapsz 1 eurós ajándék plakátot.

Az egész estés közönség a „nem csalódtam” szintet simán elérte: fiatal 16-18 évesek, akik zenekari jelmezbe burkolt, piercinges arcon emóparóka, sablonszerű költemények. Látszott, hogy sokan nem a zene miatt érkeztek, hanem a "divat mondja meg, hogy ki vagyok" irányelvet követve, megjelenésük kötelező.

Leginkább a Suicide Silence előadását vártam.. megérte! Az indián-roma beütéssel bíró dobos mellett felsorakozott a 3 db metálos hosszúhaj-szakáll-gitáros, középtájt a vékony, telibe varrt fiatal énekes, melyek együttesen szép szekciót alkotva egyszerű performancet nyomtak a nézők arcába: metálosabb részeknél a hangszeresek fejrázása pörgésekkel vegyítve, közben a madárrá avanzsálódott frontember - mint a zsákmánya után szálló sas - oldalra kitartott szénné varrt karjaival - szárnyait csapkodva - előre hajtott fejjel, ritmusra "lélegzett", próbált valamit eltaposni a földön:) ( nem igen sikerülhetett neki, ha a fél játékidőt ezzel töltötte:)) Majd a masszívabb ordibálós motívumoknál a pengetős részleg mozgástere leszűkült, nyakbemelegítésre maximalizálódott, az éterbe teret engedve ezzel a fába szorult féregnek.. mert a dinamikus, egyenletes üvöltve-ordibálás kitartóan betöltötte az aréna nagytermének minden szegletét. A látvány és a zene úgy volt egyszerűen szép, ahogyan nagyszerűen magáért beszélt. Este 10-kor maguk mögött hagyták az Aréna deszkáit, reméljük nem utoljára.

Suicide Silence

A főzenekar szerepét betöltő Caliban sose tartozott a nagy kedvenceim közé. Zenei stíluson belül nálam a másodosztályon utaznak. A közönség egy részét taszíthatta, mert többen ekkor már leléptek a helyről. Azért így is maradtak bőven, alig fértünk el új helyünkön, bal szélén középtájt, a vészkijárati ajtónál (itt volt, akit a buli felénél kitoltak, ki tudja miért). Persze ez a hely nem annyira nekünk való - mint jobb elöl - de talán itt még levegőt is kaptunk.

Caliban

Koncert ideje alatt Tanerő kicsit ittasodni látszott, - így van ez jól - minden körülöttünk állót molesztált. Az első páciens persze pont egy top részeg magyar srác volt.:) Aztán megtaláltuk szerintem a közönség legalacsonyabb tagját, egy kb 138 cm magas emófrizurás , csíkospulcsis félkínai kölyköt, aki nem sokat láthatott a színpadi történetből. Már csak azért is ledemóztuk magunknak a látószögét: leereszkedtünk a színtjére, ahol csak finom illatú hónaljakat, vállakat és hátakat láttunk:)

Maga az előadás nem lepett meg: az énekes kinézete számomra egy az egyben taszító. Most már emberibb a külső, nincs kikenve az arca-körmei darkos buzinak. Most már csak a viselkedésével vannak gondok: kitartóan nyalogatta a mikrofont, mintha csókolozni akarna a fémfagyival. A zene ritmusára nekiállt a jobb kezével bábozni, mint valami pajkos óvodás hülyegyerek. Mondjuk aranyosnak kell lenni, hisz a színpad előtt folyt a nyál. Mikor circle pitet kért valamelyik zenekar, nem a közönség elülső részén alakult ki az a kevés körözés, hanem középen – hátul. Persze volt Wall of Death - mondhatni a zenekar fellépéseinek alapkelléke - aminek elindítása elég hosszúra nyúlt, így hát összepréselődve nyomoroghattunk kedvenc törpénkkel, kis teste elveszett a hasunk tájékán valahol:)

A slágerszámokat elég élvezhető verzióban nyomták, viszont élőben nálam ezek az éneklős részek nem nagyon férnek bele a tutiba. Egy kevés az elején még talán ráhangolta az embert, de amikor már a 4. számban is megy a buzis dallamoskodás.. hát kimelegedtem, valamiért vártam a végét. Mondjuk nem is volt nálam semmi ital:) Azért a bal szélső gitáros javított az összképen, szépen próbált kétkezi munkával horgászbottal úszót a vízbe dobni (saját hasonlatom a gitározás közben derékból félkörös mozgás, két kézzel gitáron zenélés, lendületből vállból ráhúzás)

Negyed 12 körül vége lett a mókának, zárták is a termet. Zsófi megint kitett magáért: vett még egy polót.. tehát nem volt rövid menet:) A lényeg, hogy 23:48-kor már fordultunk az autópályára. Így hamar Győrbe értünk, ahol utasaimat kitettem az MBV parkolójában, enyhén célozva ezzel arra, hogy ne rosszalkodjanak, mert nem lesz jó vége:) (Megyei Bűntetés Végrehajtás).

Ők elsétáltak, én nekiindultam a nyugodt 50 km-es szakasznak Pápa irányába.

Igaz kicsit költséges este volt, de már kellett a szervezetemnek egy ilyen - józanul is élvezhető - buli. Azért mostanság látszik, az ilyen zenekarok nem szívesen jönnek át kishazánkba játszani. Valami elveszett! Mondjuk amilyen dolgok itthon mennek - ilyen stílusban utazó - koncertszervezőknél, megértem ezt a negatív hozzáállást. Bár ne lenne igazam!
author: András Barth | 05 nov 2009

author:

Barth AndrásAndrás Barth

Flyer:

Random Photos - 2018