With Full Force festival - 2008
Germany Roitzschjora/Flughafen
Nem egyszerű fesztivállal álltunk szembe, talán Európa legnagyobb ilyen stílusú rendezvénye. Már a nulladik napot betájoltuk, ezért szerda este 7-kor nekiindultunk a 815 km-es távnak, de így se volt egyszerű... ellenben nagyszerű igen!


4 fős csapatunk új tagja Zozó hozta a gépjárművet, vezetett, persze Sebi segítségével, mi Tanárúrral hátul mint az angyalok.

Félutas pihenő gyanánt benéztünk Prágába, cseh sört kóstolni. Furcsa, de minden bezár éjjel 3-kor, így 2 óránk maradt bejárni az utcákat, kocsmát keresni. Sikerült is beleszaladni egy punkosabb helybe ami teljesen üres volt, csak Pákító a drogos pultos tartotta a frontot. Nem igen értette mi történik, euroért elég nehéz volt sört venni, de belement az üzletbe: 1 euróért csapolt egy korsó, könnyen folyó nedűt. Gyorsan átugrottunk egy másik italkimérőbe, ami egy elegánsabb sörözőféleség játéktermi résszel. Beültünk a vesztőgépek közé, egy gyors sör legurítás után távoztunk. Zozó ekkor már lelépet aludni a kocsiba, de visszajött, jó hírrel szolgálva: a kocsi eltűnt! Elsőre megállt bennem az ütő, most mi lesz? Négyen négyféle problémával szembesülve:
Tanerő: hogy jutok haza Dabasra?
Zozo: ellopták a kocsimat!
Sebi: hol és mikor isszuk a következő sört?
Jómagam: hogy és mikor jutok el a fesztiválra?:)

Szerencsére összefutottunk két utcabeli helyi arccal akik közölték, hogy a belvárosban csak a helyi lakosok parkolhatnak (kék és narancssárga zónákról brekegtek). Azt is megtudtuk, hogy traileres autóval bevitték egy autómegőrzőbe ami - szerencsénkre - az utca végén található. 1450 koronáért kiváltottuk a 4 kerekűt (kb: 17.000 ft). Sebi szeretett volna tovább sörözni, de inkább magunk mögött hagytuk "eme cseh remeket", Prágát.

Természetesen keveregtünk, megérzésekre hagyatkozva haladtunk. Hajnal 5 fele félreálltunk, egy 1 órát aludtunk. A nap fényével keltünk, 55-ös úton haladva rossz az irány? 180 fokos fordulat, Szép reggel, egyszerű baró falvak, Velemin nevű településen egy sört az arcba, de csak elitebb zárt kocsmákra bukkantunk. Egy árlistát meglesve, megtanultuk, 1 db nagy BeTon 37 cseh korona (4cl becher, 2 dl tonic).

A benzin nem volt valami olcsó, a német határnál durrantottunk is a tankba 55 litert 80 euroért (350 ft / L ). Kishazánkba lassan drágább a dízel. Nevetséges...

Elsőre megtaláltuk a fesztivált, nem igen lehetett eltéveszteni, szép kocsisor. Sebivel előre sétáltunk és megpróbáltunk jegyet venni. Volt aki odajött és ajándékozott nekünk egyet. Csodálkozás megvolt! Összességében 46 euro volt fejenként az amúgy 70 euros jegy, ami péntektől vasárnapig verzióban 85. Ekkor már szép meleg volt, brazulás ismét! Éreztük, nem lesz egyszerű a történet, elég rendesen szállt a por. A jófej fesztiválra érkezők kinyújtottak 2 kávésört, legyen mit innunk. (halálunk bizonyára gusztustalanabb látvány lett volna számukra, mint amit éppen akkor ott nyújtottunk élet-halál közt a tűző napon)

Tavalyi tapasztalatoknak köszönhetően tudtuk, hol a helyünk a kempingbe. Sebi és Tanárúr előresétált, mi Zozóval kocsival vártunk a 3 sávos sorban. Élvezet volt figyelni, milyen járművekkel érkezik a germán: mögöttünk a sorban egy feketére festett volánbusz féleség. Szépen épült a fesztiválkemping.

Gyors sátorállítás + felforrósodott bor kimérése. Tanárúr és Zozó bevállalta a meleg löttyöt, mi inkább kisétáltunk boltot keresni ("de meginnék egy jó hideg sört, bármennyiért"), amit persze nem találtunk, helyette egy kis kempingbe jó ásványvíz (1,3€ / 3dl) + aznapi por lemosás a lábunkról. Csak úgy ömlött a fekete folyadék. Este 8 fele már a kellő hidegre hűlt italunkkal a kezünkbe, kezdjük hát el a fesztivált!

Pofázás rock-discosátorig (út közbe részeg Zozó bemutatót tartott a kettle bellről mint sportmozgás), de inkább haladjunk mert üvöltöttek a jó zenék a sátorból... Zozó kellőképp berúgott, fogadtunk mikor dől ki. Én bíztam benne, éjfélre szavaztam, többiek este 10. Hát 21:09-kor ellépett aludni. Mi persze maradtunk, dumáltunk, néztük a megőrülés határát súroló, bolond németeket.

Mivel nem akartuk a péntekünket teljesen kikészülten kezdeni, bedőltünk aludni. Nekem nem ment sokáig, nagyon meleg volt, inkább kiültem a kocsihoz italozni (merthogy a kempingbe be lehet állni kocsival, természetesen rendben egymás mellett, mögé állíthattuk a sátrunkat. Tetszett, hogy ennyi állat, beteg ember így tud alkalmazkodni és betartani a rendet, mert tudja, hogy saját érdeke. Ismét egy dolog amit érdemes lenne megtanulni itthon).

Zeneileg minden napra jutott pár banda, aki megérdemelte, hogy megtiszteljük figyelmünkkel. A 15 éves múlttal rendelkező fesztiválon meglátszott a hangzás. Nem rémlik, hogy bárhol is zavaróan halk vagy kásás szar lett volna. Nem látom értelmét mélyebben kivesézni a "színházi előadásokat", röviden-tömören:
Misery Speaks: jobban tetszett mint fél éve Bécsbe, talán mert a fesztivál első zenekara volt és nem 4 remek banda után lépett fel, mint a turnén.
War From A Harlots Mouth: pofán köpős germán arcletépés, bár zárt helyen nagyobbat üt.
Caliban: a fesztivál egyik alap zenekara, megszokott Wall of Death-tel. Kíváncsi vagyok egy hétre rá, hegyalja feszten mit kapunk tőlük, bár nem tartom valószínűnek, hogy felülmúlják a dolgot. (Reméljük Bozó haverunk ismét elkezdi keresni a telefonját és leállítja a koncertet.)
Machine Head: esti fényben jobban üt, de sajnos sokan voltak, elég hátra szorultunk.
Born From Pain: a tavalyi Terror énekes felállás pozitív hatással volt a zenéjükre, bár nekem a mostani énekes nagyon átvette a stílust, mind énekben (ami nem hátrány persze), mind kinézetben (ugyanúgy hosszú ujjú pulcsiban, még a testalkata is megtévesztően hasonló)
Mayhem: Csihár-projekt nem az én világom, sőt a fehér zakós jelmez se, azért egy akasztókötél előkerült szerencsére...
Job For A Cowboy: sose tudtak gyenge műsort adni, most sem volt ez másképp, pont elég ember, jó hangulat.
Heaven Shall Burn: remek intronál elindultunk befelé, sajnos a németek egyik kedvence már délután is rengeteg embert vonzott, közelebb férkőzni szinte lehetetlen volt.
In Flames: nyarunk egyik kedvence, 3-szor látvány megint csak nem kellett bennük csalódni. A nevük is jelzi a látvány minőségét. Saját fények, tűzcsóvák, tűzijáték hegyek.
Fall of Serenity: A korai kezdés kiverte a szemünkből az álmot (de szép túlzás.. egész feszten aludtam vagy 8 órát). Azért majd még megnézem őket valahol.
Converge: "this is hardcore" jelzés talán illik rá, bár nem szeretek skatulyázni. Elég egyedi zenét csinálnak. Tanárúr és Sebi ülve nézte, én azért az első sor szélén fotóztam, pont elegen voltunk. Csodaszép témák.
The Exploited: nem nagyon érdekelt, Sebi elmondása szerint a fesztivál leggyengébb produkcióját nyújtották.
Biohazard: 5 éve már láttam, de akkor se maradt meg semmi emlék. Most sincs ez másképp:) Persze tudjuk hc alapkő, de akkor se fogok lehidalni tőlük.
Cavalera Conspiracy: 1 hónap alatt 3-szor megnézve...egyszerűen gecijó az egész úgy ahogy van!

Koncertek előtt-közben-után maradt a kemping, rocksátor és rockszínpad. Mindenhol ment a móka reggelig. Volt ahol két kocsi között felhúzva egy ponyva és kezdődhet a koncert. Agregátorról áram, gitárok, dob. Remek promo egy amatőr zenekarnak. Szerencsére elég sok beteg arcot felvonultatott a fesztivál. Több fiatalember úgy érezte, nekik egy darab f*szban kell mászkálni. Saját oldalon se unatkoztunk:
- Ültem békésen Laci nevű kempingszékemben, érkezik Csirke barátunk és a fejemnél fogva lenyom a földig, ezzel kitörve László lábait. Szegény a fesztivál szemétmartalékává vált! Nagy respect és RIP! Jól szolgálta kényelmünket (Mindenki 5 percig ülhetett benne).
- Bernát által otthagyott sátrat közel 20 perc alatt a földig aláztuk. Sebi ráesett, félig eltört, majd inkább betakarózott vele, sellőnek öltözött. Majd a végén Tanárúrral úgy éreztünk beöltözünk sátornak és így mászkáltunk egy helyben, forogni ahogy kell. Elterveztük, hogy a Machine Head koncertet így fogjuk végigállni, de valamiért elmaradt.
- Megmaradt sátorvasakkal és madzaggal a földön ülő Tanárúr rastáit külön pontokba kikötöttük. Mintha egy rasztapolip fészkelt volna a fején.

Kár is összegezni a dolgokat, eddig a nyár legjobb fesztiválja. Nem hinném, hogy bármi más felül tudná múlni.
author: András Barth | 08 jul 2008

author:

Barth AndrásBarth András

Flyer:

Photos about the event »