Isis, Jakob
Austria Wien/Aréna
Egy héttel az Ignite koncert után, megint az Arena bejáratánál találtam magam, persze, hisz nem kisebb zenekar tette tiszteletét Bécsben, mint az ISIS.


Az autópályán Bécs felé haladva eszembe jutott, hogy amikor a Raised Fist koncertről jöttünk haza, akkor Bandinak és Tanárúrnak végig kellett hallgatnia az Isis-től a teljes In The Absence of Truth albumot. Nagyjából azt élhették át, mint azok a tálib hadifoglyok, akikkel Morbid Angel-t hallgattattak… Persze nem lett náluk kedvenc, ( nem is értem miért??:) így mást útitársak után néztem, hogy ne legyek már oly’ magányos a közel 500 km-en, ami előttem állt. Szokás szerint késve érkeztünk az Arenahoz, hiába, nem megy a pontosság…most is, mint legutóbb az Ignite-on, Pankát kértük, meg, hogy vegye már meg nekünk a jegyeket, itt nem volt elővételi kedvezmény, egységesen 19€ kóstál.

Mivel a Austerity Program-et buktam, így nekem az Új-Zélandi Jakob nevű formációval kezdődött az estém. Az persze az én alulműveltségem, hogy egyik zenekart sem ismertem, de van ez így. Már javában tolta a Jakob mikor beértem, gyors helykeresés, sokkal többen voltak, mint amire számítottam, majd hangolódás a zenére.

Nehéz lenne leírni, hogy nagyjából miből is áll a Jakob, de ha elképzelsz egy programozott dobalapokra (mert a dobos az luxus, mi??:) épülő basszust, amolyan Les Claypool után szabadon, persze nem annyira öncélú, csak jópofa…és amolyan zajos, már - már noise gitárhangzást akkor nem állsz messze a valóságtól. Persze mindez kristálytisztán szólt, magam is meglepődtem, de igencsak jó volt hallgatni. Mellettem RastaSanya olyan elismerően bólogatott, mintha most látna zenekart először.

Az átszerelés alatt gyors terepszemle, hátha lehet venni valami ritkaságot, és láss csodát lehetett: egy Limited Edition Toy Dolls-t. Mondjuk a 6€-ért kínált új maxi a Holy Tears is igencsak megérte az árát, így erre én is beruháztam…

Időközben megnyitották az Arena felső részét, amit a mai napig nem értek, hogy miért is volt az előzenekarok alatt lezárva. Mindegy, a lényeg, hogy elfoglaltuk jól megérdemelt helyünket a keverőpult mögött, és had’ szóljon. Az Isis pedig jött és szólt, minden cifráság nélkül felsétáltak a színpadra és belecsaptak a Dulcinea-be:

http://www.youtube.com/watch?v=oPXSh4HkYB0

... kellemes, szembarát fények, lassú szomorkás szám 7 percben…valahogy benne van minden ami jó az Isisben, lágyság és súlyosság tökéletes harmonizálása. Vártam, hogy egy erős „beszt of” lesz az osztályrészem, de nem teljesen…a nagyobb slágerek mint a In Fiction, Garden of light vagy a Wrists of king sajnos kimaradtak az este folyamán, helyette inkább elővettek olyan ritkábban játszott dalokat, mint a Hive Destruction, esetleg a Red Sea.

Volt viszont Holy Tears, ami számomra az est fénypontja volt, egyszerűen megkerülhetetlen dal. Nagyon hangosan szólt a cucc, ami már – már az élvezhetőség rovására is mehetett volna, de valahogy sose billent át a ló túloldalára. Mondjuk, a halvérű osztrákok már tudhattak valamit, mert sorra rakták be maguknak a füldugókat. Itt nem volt nagy mozgás a közönség részéről, nem erről szólt, szem becsuk, és hagyni, hogy áradjon az energia, ami a színpadról jön…kurva jó érzés volt elveszni benne, és látni, hogy egy közel teltház nép szintén így reagál. A zenekar viszont nem épp a cipőbámulós fajtából való, így rendre estek önkívületi állapotba, mintha csak a próbateremben zenélnének. Nem volt nagy kommunikáció zenekar és a közönség közt, az énekes alig váltott pár szót. Nyilván elleste Maynard J. Keenan-től leste el a Tool turnén. Átkötő szöveg helyett, rövid kis introk töltötték ki az időt. Talán egy órát játszottak, mikor elhagyták színpadot, és már csak két szám erejéig jöttek vissza. Nekem ez nagyon kevés volt, és egy kicsit keserű lett tőle szám íze.

Minden egybevéve, ismét kipipálhattam egy nagy kedvencet, akikért legközelebb is hajlandó leszek útra kelni, talán még messzebb is.
author: Balázs Vincze | 17 may 2008

author:

Vincze BalázsVincze Balázs

Flyer:

Random Photos - 2018