Már akkor Lipi elmondta, hogy odáig fajult a magyar helyzet, hogy egy este akár több rege partyba is elmehet az ember. Ugye ilyen nem volt régen. Azon szerencsés formák közé tartozom, akik nyomon tudták kísérni ezt az érési folyamatot. Anno még Gárdonyban…huu elég sovány volt a felhozatal. Bandák jöttek-mentek. Jött a személyes kedvencem a Jah’s Warriors, akik idén hatalmas bánatomra mentek is. De ugyanakkor dobálta magából ki a crewkat az anyaföld. Örülök, hogy ott lehettem és velük „nőlhettem fel”, pótolhatatlan élmény.

Emlékszem asszem a 2006-os Campen, a Riddim Colony nyerte azt a versenyt, amit idén a Knotty Headz. A képek közt találhattok egy kakukktojást, amin ha nem tévedek a kolónia dobosának kedvese üldözi a sátrat, amit az utolsó napi szellő elsodort.:) Narancssárga karton tokos CD-t vettem tőlük…demo. A mai napig az egyik ereklyém. Ilyen ereklye lesz szerintem a Knotty disc is pár év múlva…és már majd lehet hogy a kócos kisfiamnak, fogok mesélni, hogy én ott voltam…és hogy ne a Forgotten Roots lemezborítóra rajzoljon!!

Na, a koncertről:
Knotty Headz – harmónia, roots, ragga, kb. annyi idősek mint én, tökéletes összhang, szívből jövő zene. Csodálatos vokál páros- hangba, külsőbe egyaránt;) Örömzene. Látszik a szeretet az arcukon. Mesebeli. Ott kellett volna lenni, ugye-ugye! Nem baj lesz még alkalom, tudom! (Remélem Rototomra tervezitek;) itt az ideje, hogy megtudja a világ…) Róluk ennyit, meg kell hallgatni és kész. S ott kell lenni koncerten, hogy átérezd. Respect…ötös a lemez. (a borító nem igazán…jó, máskor arra is fordítsatok legalább fele annyi energiát, mint a zenére)

Riddim Colony – azt szeretem bennük, hogy képesek ezzel a modern reggae vonallal (ami néha nagyon roots es dub néha hiperktív dancehall) óriási tüzet lobbantani a közönségben. Erre kevés magyar zenekar képes(nem csak régi). Pozitív, hogy G.Ras a patois szövegeket néha elmagyarázza. Ez kell, mert a Colony közönségének nagy része…a fiatalkább réteget képviseli. S az a tapasztalatom, hogy ők nem vágják ezeket a patois szövegeket, így nem értik az üzenetet se. S jó, hogy ezt Geri is felismerte és azzal, hogy „magyaráz” még közelebb tudja hozni a közönséget a zenéhez, a zenéjükhöz. Szimpatikus. A Speak of love-ot hiányolom 100éve. Igen, ez célzás. Óriási BigUpppot a Colonynak!!

Irie Maffia – ajj, ne haragudjatok maffiozók de én nem…szal, hát…nem szeretem annyira a zenéteket. Ez van. Szubjektív. Szimpatikusak a zenekar tagok, de a muzika engem nem győz meg. Úgy érzem a Ti zenétek egy határ a (magyar) réteg reggae és a populális reggae közt. Csak, azért gondolkodom én ezen, mert olvastam hogy az Irie Maffia a leghíresebb magyar reggae zenekar-írta ezt egy nem „reggae-s” körökben mozgó újságíró. Nekem nem eléggé autentikus. Soknak érzem a hiphopot. Talán a legütősebb része a bulinak az Irie Maffia koncert volt. Ezt sem értem. Talán én vagyok a begyepesedett roots arc. Bocsi. Egy biztos, hogy az Everyday-ben Titeket is megemlít a Colony…úgyhogy a Maffia is korszakalkotónak mondható, a hazai reggae történelem része…s meghajlok előttük. Ha ők nincsenek valószínüleg máshogy alakul sok minden.

Mostmár nagyon hosszú lesz a beszámoló, s alig írtam a koncertről…maximum respect: a családias hangulatért…hogy Busa Pista énekelt a Knottyval, Junior Brown is feltűnt néhány szám erejéig…ez a unity. S ez példaértékű. Köszi Máté a segítséget.