Összefutottunk ismerősökkel így nekiláttunk a még megmaradt italunk elfogyasztásának. A helyre beérvén szembesültem, hogy mennyire kicsi a színpad, természetesen az árak irreálisan magasak voltak (2/1-es boros-kóla 500 Ft!), régóta nem értem ezt a fajta üzletpolitikát, dehát nincs is kereskedelmi végzettségem….

Kezdett is a One Reason To Kiss, már láttam őket régebben, és akkor is tetszett, de mára sokkal összerakottabb, érettebb produkciót nyújtottak számomra az elég fiatalnak tűnő srácok. Kihallatszottak néhol darkest hour-ös hatások, viszont a dallamosabb/lágyabb részek helyett itt inkább a döngölős/bólogatós témákat helyezték előtérbe, ami számomra egyáltalán nem volt probléma. A színpadon nem volt valami nagy mozgás, szinte összeértek a gitárok a helyhiány miatt, ettől függetlenül nagyon jó bulit csinált a zenekar .

Én személy szerint a Fallenintoashes-nek jobban örültem volna (mint ahogyan az a régebbi kiírásokban szerepelt), nem tudom milyen okból (mert el is felejtettem megkérdezni) de a Zero Tolerance volt műsorra tűzve. A pult mellől figyeltem a koncertet, az énekes elég sok időt töltött a közönség soraiban, így bíztatva a nagyérdeműt a megmozdulásra, több-kevesebb sikerrel. Nekem kicsit egyhangú, kevés egyedi, szinte már unalmas gitár/ének témákat hozva.

Aztán érkezett az Embers, én szokásomhoz híven Tanárúrnak sérelmeimet elmondtam a zenekar SCHC-ból való tavalyi kilépése kapcsán, de most már sokadszor be kell látnom,hogy a zenekar folyamatosan fejlődik, kurva jó arcok, és most már a stílusában az ország legjobbjai között van. Csodálatosan játszották a The Gods Are Traitors lemez dalait. A közönségből páran próbálták a hardcore klippekből lopott figurákat nyomni, amivel alapvetően semmi problémám nem lenne, egészen addig, amíg szándékosan nem rúgnak bele valakibe,nekem kiverték a boroskólával teli üvegpoharat a kezemből, majd a színpadról leugorván egy srác faszán el is vágta a kezét az üvegszilánkokban, úgyhogy gratulálok.. Valahogy érdekesnek találom, hogy ilyeneket mindig csak Budapesten látok… Ezektől a kisebb kellemetlenségektől eltekintve kellemes kis koncertet halhattunk.

Utána pult, majd inkább a Boráros téri aluljáró felé vettük az utunk, ahol hajnalig elitaloztunk,közben hozzánk csapódott egy újpesti ultra, aki folyamatosan ölelgetett, mert én fradista vagyok, aztán irány albi, ahol még egy kis magnózásba kezdtünk, de reggel már csak Tanárúr ült a gépnél pezsgőt és boroskólát kortyolgatva. Kicsit irigyeltem, hogy így bírja, viszont vasárnapra szerencsére ő lett a legrosszabbul, az életéért küzdött…