The Ocean, Watch My Dying, Solar Scream
HungaryBudapest/Fonó
Míg minden normális ember a pünkösdvasárnapot otthon tölti, és a Cobra 11 – re veri, addig én a Fonóban kerestem más élvezeti forrást.


2007 legsúlyosabb albuma a berlini The Ocean nevéhez fűződik, aki szereti az elborult Neurosis / Isis alapú muzsikát, az tutira nem fog velük tévedni. A Precambrian album megjelenésével elindultak meghódítani a világot, és olyan hosszú turnéba kezdtek, hogy még a myspace oldalukra sem fért ki.J Ennek a turnénak volt az utolsó állomása a budai Fonó.

Korábban a Fonóról semmit nem tudtam, de odaérve örömmel konstatáltam, hogy bizony jó kis hely. Három része van:
1. a koncerterem (kb. kultiméret)
2. egy kis leülős kocsma, ahol az ember tv-n nézheti!!! hogy épp mi megy bent a teremben.
3. egy fedett, kintülős rész, amolyan mini feszt jelleggel.

Mivel a koncerterem zárt, így odakint kurva jól ellehet beszélgetni, anélkül, hogy ordítani kéne a másikkal. Az estét a mohácsi Solar Scream kezdte, már ők is nagyon jó szóltak, és ez végig így maradt, de a maga a produkció sajnos nagyon próbatermi zenekart mutatott. Nem arról van szó, hogy rossz zenészek lennének, mert nagyon precízen játszottak, és a számaik is jól vannak felépítve, csak épp olyan gyámoltalannak tűntek, lehet, hogy be kellett volna kapni egy – két felest, had oldódjon a görcs. Az meg, hogy nem igazán tetszett az ének, bizony az én hibám.

Utánuk a szintén hazai Watch My Dying jött, akik sokkal jobban illettek az Ocean éle. Itt már nyoma sincs semmi kishitűséghez, persze, ennyi koncerttel az ember háta mögött el is várja, hogy profi produkciót kapjon. Mondanom sem kell a hangosítás pazar, erőteljes, és mégis tiszta. Itt már az emberek is vették a lapot, és egy kisebb mozgás is kialakult. Nem voltunk ugyan sokan, jóindulattal is laza félház, de legalább lehetett látni, és kedvem szerint mozoghattam. Fényérzékeny és Carbon, most is nagyot ütött, de többi WMD számmal is minden a legnagyobb rendben, a két gitáros, még a színpadról is lejött, és a közönség soraiban pengetett. Faszán tolták, lehet őket figyelni a nyári feszteken.

Kicsit talán későn, közel 11 óra magasságában azonban elkezdődött a The Ocean, vártam, hogy talán lesz valami különleges vizuális élmény, talán vetítés, ehelyett „csak” ledes lámpák villogtak kék, zöld, és piros fényben, ami nem volt ugyan rossz, de D.E.P. bulin is ilyesmit láttam. Zeneileg viszont nem lehet belekötni a németekbe, tökéletes minőségben hozták az albumról megismert szerzeményeiket, a nyugisabb, komorabb részeket, pedig csellós hiányában samplerről pótolták. Súlyos, nehéz muzsika ez, ami könnyedén nyomja agyon a gyanútlan hallgatót, ha nem figyel. Zolikával igen csak egyetértettünk, hogy bizony ilyen vastag hangzást ritkán hall az ember. Jószerivel, csak az új albumot erőltették, de azt hiszem ez teljesen érthető. Nagyon sokat játszottak róla, de mivel nekem az új album egy etalon, így ezt egy cseppet sem bántam. Zolika viszont a City In The Sea szerzeményüket várta, és nagy örömére el is játszották. Toltak még egy – két korábbit, de nem vitték túlzásba. Kb. másfél órát játszottak, ami a terem páratartalmát figyelembe véve igen tisztességes. Bár volt bent légkondicionáló, ebből én semmit sem éreztem. Koncert után kijöttek, lehetett velük beszélgetni, pózoltak a közös képekhez…teljesen közvetlen, barátságos arcok voltak.

Mindent összetéve igencsak megérte beruházni erre a vasárnap estére, és bízom benne, hogy nem most láttam őket utoljára.
author: Balázs Vincze | 18 may 2008

author:

Vincze BalázsBalázs Vincze

Random Photos - 2018