The Dillinger Escape Plan, Poison the Well, Stolen Babies
HungaryBudapest/A38
Legyen egy jófej csajod, vegyen neked jegyet ajándékba…és máris ott vagy az év első jelentősebb hazai koncertjén.


Tény, hogy már tavaly augusztusban tudtam, h idén látni fogom a Dillinger Escape Plan-t, de akkor még a bécsi Arena volt az úticél. Megvolt a novemberi dátum is, a Meshuggah-val játszottak volna dupla Headliner pozícióban. Persze, ez elmaradt…így legalább sikerült elhozni őket az A38-ra. Mint minden tisztes zenekar, ők sem jöttek egyedül. Hozták magukkal a tengerentúlról a Stolen Babies-t és a Poison the Well-t. Mivel mindkét zenekart pisigyengének tartom - (főleg a PTW-ben csalódtam nagyot) talán sok is lehetne az elővételi áron 4400ft-ért kínált jegy, de

1. azért a DEP-t nem mindig látja az ember.
2. ajándék lónak ne nézd a fogát.

Megtelt ugyan a hajó, de nem mondhatnám, h nyomorogtunk…vagy csak én fogtam ki jó helyet. Mindenestre fél 11 előtt pár perccel felsétált a világot jelentő deszkára a DEP és legyalázta a jónépet. A Panasonic Youth-tal nyitották az estét, és bizony elpattanhatott valami a zenészek agyában, nem hogy zenésztől, de még közönségtől is ritkán látni, hogy ennyire megőrüljön egy bulin. Hatalmas lendület és energia szabadult fel, és már itt elkezdődött a hajó leamortizálása. A gitáros szimplán leütötte a feje fölött lévő lámpát…majd jött a 43% Burnt, ahol az énekes – ( a karja vastagabb volt, mint a combom ) – felkapaszkodott a plafonon futó csövekre, majd bemászott a közönség közé, és fejjel lefelé lógott…nem semmi látvány volt.

Ha ez nem lett volna elég, még hoztak magukkal valami spéci fénycuccot is, ahogy a gitár riffelt, az úgy villogott minden színben…szerintem sokat dobott a buli látványán. Közben eltolták az új albumról a Fixe Your Face, Lurch kettőst, pont mint a lemezen…szép volt na. Majd jött egy „slágeresebb” DEP szám a Setting Fire, természetesen hiba nélkül hozta a dallamokat Greg. Itt már a közönség is fújta a refrént…apropó közönség, soha nem értettem, és ezt már a legutóbbi bécsi bulin is szúrta a szemem, ha valaki felmegy a színpadra, akkor mi a fa**ért kell belekapaszkodni a zenészekbe, vagy hátbaveregetni őket, mint valami régi barátot. Szánalom.

Viszont a buli lendülete nem tört meg, a gitárosok a színpad minden pontján feltűntek, hol a hangcuccon ülve pengettek, hol a közönségbe bevetődve, de mindig mozgásban. Tessék tőlük tanulni. Vegyesen játszották a durvább szerzeményeket - (Baby’s First C., Nong Eye) – és a „lájtosabbakat” mint a Milk Lizard (nálam az est fénypontja) és Black Bubblegum, szintén zseniálisan előadva. Elővették még a Mike Patton-nel készített ep-ról a When Good Dogs Do Bad-et, meglepetés ezerrel.

A koncert vége felé közeledve az énekes újabb mászással próbálkozott, előbb egy lámpát rúgott le, majd az álmennyeztből rúgott ki két darabot. Mindezt a közönség feje fölött. Az egyiket csak a vezetékek tartották. Tanárúr szerint vicces lett volna, ha valakit megrázott volna az áram, és az körbeadja az egész teremnek. Szerintem is.:)

Olyan szűk óra elteltével levonultak, és már nem is jöttek vissza…hiába vártuk őket, villany fel..thank you, good night.:)

Mindent összegezve remek kis matiné volt, egy minden tekintetben úttörő zenekartól és csak reménykedni tudok, hogy nem most láttam őket utoljára. Köszönöm Adriennek a jegyet…meg úgy az egészet.
author: Balázs Vincze | 17 mar 2008

author:

Vincze BalázsBalázs Vincze

Random Photos - 2018