Másfél óra utazás után megérkeztünk Rakamazra, mindenhol hátizsákos bevándorlók és már akkor tudtuk nem lesz egyszerű eset bejutni a kempingbe, leraktuk a kocsit egy 4500 Ft-ért őrzött parkolóba majd beálltunk a hídig kígyózó sorba.. több oka is volt , hogy ennyire hülyék voltunk, hogy szakadó esőben 3 és félórát álljunk:
1. a Tisza kempingben akartunk sátrazni, lehetőleg árnyékos helyen
2. rajtunk kívül még három embernek vittük a sátrát és még vagy hármunknak foglaltunk helyet
3. mert jó poén kurva hidegben, szakadó esőben zsibbadó kézzel idegbajt kapni és mások nyavalygását hallgatni.

Szerencsére a dühöngésem ellenére jól szórakoztunk az idióta embereken, akadt belőlük bőven… Itt csatlakozott még hozzánk Nyilasági és Zsu. Az a tudat nyugtatott hogy mögöttünk egyre több ember állt így nem éreztem magam annyira idiótának, hogy mi is ott rohadunk. Majd valami isteni csoda folytán ahogy átléptem a kemping bejáratát elállt az eső és kisütött a nap. Természetesen árnyékos hely nem volt már így maradt a tavalyi sátrazó hely a kőkocsma mögötti rész… némi variálás és száradás után felépítettük a táborunk. Majd Timivel kimentünk a kocsihoz átvedleni és magunkhoz venni némi sört, ja és a lényeg mire sorra kerültünk a kempingnél már nem volt karszalag , egy kis fecnit kaptunk ami igazolta a befizetett összeget ..ezzel persze engem már nem engedtek vissza mivel még nem volt meg a megváltott hetijegyem.. szóval kavarás az volt keményen.

Lassan mindenki leért Tokajba, valaki vonattal volt aki 5 órás stoppolással.. Bandeszék is kocsival jöttek megváltottuk a jegyünk becuccoltunk a sátorba és nekiálltunk inni „…egri félédes bort ittunk kólával „ a lényeg végül is ez volt. Volt mit ünnepelni: Zolika szülinapját majd éjféltől Timiét, ez mindig jó ok az ivásra! A nyilascsalád hozta a formáját már az első pillanattól fogva:) 11 körül átmentünk a veres szekér borozóba. Ott volt a ceglédi bagázs nagy része és a szegediek is, befaltunk pár zsíros kenyeret rengeteg hagymával meg pár felest is kísérőnek. lassan hajnalodott és nem tudom mikor, de elindultunk vissza a kempingbe, de azért megálltunk még egy körforgalomnál, lévő kocsmánál. Csaabika, Bandita, Gyuszkó és én.

A napok szinte menetrendszerűen teltek, reggel a hőgutától kimenekülés a sátorból, egyéb szükségletek elvégzése, majd irány a fesztivál vagy a kőkocsma enyhítést adó nedűje és árnyéka. Itt ugorjunk is részeket, mert a napok rendesen összefolynak ennyi idő távlatából. A koncert felhozatal számomra kielégítő volt, bár ami érdekelt annak a felére sem jutottam el. A hazai zenei élet java tiszteletét tette a fesztiválozó közönség előtt. Azt hiszem a stílusokat tekintve is elég tág volt a paletta, szóval mindenki megtalálhatta a magának való koncertet és bulit. Ami még emelte az ott töltött napok fényét az természetesen a Tokaji bor édes íze és a fesztivál területén mindenhol megtalálható mézes ágyas pálinka volt. Igaz az első este után limitálva lett a feles fogyasztásom:) A metálmagnó is szólt rendesen ahogy kellett, ezzel vonzva magához mindenféle beteg figurákat!:) A koncerteket nem elemezném, sorrendet sem állítok mert ez saját vélemény és nem vagyok kritikus hogy fikázzak vagy magasztaljak egy zenekart.

A secusokkal sem volt különösebb gond, korrektek voltak és csak tették a dolgukat. A már hagyománnyá vált rastafest és rasta-kopasz foci is megrendezésre került, ami idén több szurkolót vonzott magához. Ez talán annak is betudható hogy remek focipályát találtak a dewalt és a krsna sátor közt.

Mindent egybevetve remek fesztivál volt a szervezés az elrendezés is igazán jól sült el a kezdeti nehézségek ellenére. És ahogy minden évben idén is elterveztük, hogy jövőre pár nappal korábban vagy pár nappal tovább maradunk.