A koncert napján, szerdán indult azzal a dolog, hogy Fazy nem tudott eljönni a melóhelyéről, ezért Balázska letett arról, hogy a kocsijával elinduljon Dubicsányból (Kazincbarcika mellől). Inkább Bozóval felültek egy buszra. Majd bepattantak a bérelt kisbuszba. Így ismét szervezkedni kellett, hogy ki hol ül. Sajnos Attila vagyok Győrből nem tudott kijönni velünk Bécsbe Barcode koncertre. Égett a pofám, hogy le kell mondanom a rávonatkozó részt.

Végre kigurult a kisbusz Pestről (Tanárúr, Anita, Flexes, Balázska, Zolika, Sebi, Bozó). Ricsiék (Henrdix szervezéses kocsi) már jóval korábban nekiindultak. De megálltak megvárni a kisbuszt Győrbe a Tesconál, ahol én is beszálltam a buszba. Ott dumáltunk félórát amig megjött a 7 fős brigád. Ez össze is jött 6 óra derekán. Ricsiék neki is indultak, nehogy lekéssék a koncerteket. Mi gyors tescozás (borvásárlás, eurováltás) után végre nekimentünk a 120 km-es szakasznak.

A határnál persze kiderült, hogy Flex Laca nem léphet át osztrákiába jogosítvánnyal. Na akkor megint mi legyen. Telefon Sorionak Rajkára, vigyázzon már Flexesre amíg mi megnézzük a koncertet. Ígyhát elvittük a hegyeshalmi vasútra. Idővesztés ezerrel. Nem baj - gondoltuk - ha még 9-re kiérünk, jók vagyunk. Így is lett, gyors térképes navigálás, egyből megtaláltuk a Planet Musicot. Hamar parkolás, szeszfelvétel. Ricsiék a bejáratnál közölték, hogy a The Daath és a Despised Icon már lement. Ki érti ezt? Este 20:00-ra volt kiírva a kezdés és 1 óra alatt lement két zenekar? Kösz Flexi:) Na de sebaj, vigasztalt minket az elötünk álló csodaszép két muzsika, ugyhogy takarodás befelé.

A 21 eurós elővételes jeggyel persze semmi gond, becserélték egy uv-s gyereknyomdára hasonlító bélyegzőre. Lépcsőn le, vaskapun be, jobbra azonnal az Unearth és a Job For a Cowboy merchpult. Elsőre meggyöző polók, pullerek. Aránylag sok ember, bár én többre számítottam. Kezdett is a Job For a Cowboy. Nagy fültágítós gitáros, lobogóhajú énekes. Jó számok, bár így egyszerre a félórás móka nekem kicsit egyhangú volt, bár kétségtelenül jól szóltak a számok. Megért egy misét. A koncert vége fele betámadtuk a polós pultokat. Zolika vett is Despised Icon CD-t és polót. Én sajnálom, hogy nem tettem. Nekem csak egy Unearth t-shirt jutott. Majd ugorjunk már ki italért, mert bent nem veszünk, rohadt drága. 3 euro egy korsó sőr, a borról ne is beszéljünk. Megaztán a hazai tuti finom.

Unearth persze, hogy hamar inditott. Nyomták a slágerszámokat, meg a műsort. Volt hátul nyakba gitározás, ládán gitárost oda vissza tologatás. Szokásos profizmus, ahogy azt már megszokhattuk. Mindig kitalálnak valami újat. Ha én zenekarba tolnám, tuti járnék a koncertjeikre, mert sokat lehet tőlük tanulni. Megaztán egy élmény nézni is. Fiatal arcok nyomták a klippekből lopott mosht. Karate pörgőrugások, bukfenc, circle pit stb.. elmondani nem igen lehet, látni kell, és ott kell állni a szélén, egy élmény ahogy magával sodor a kör.

Rohadt jó koncerteknek is vége egyszer sajnos. Utána találtam a földön 22 eurocentet. Gazdagság örömmel párosulva. Majd na jó, induljunk el haza. Ricsiék léptek is elköszönés után. Jó utat buzik:) Mivel mi többen voltunk és talán a részeges alakok aránya is nagyobb volt náluk, nekünk ez nehezebben ment. Azért öntsünk már össze bort, másszunk fel a buszmegállós szemetesre (már már megszokásból) by Zolika és Balázska. Végre elindultunk.

A hátsó sor persze, hogy várta a magnóból a zenét, de addig, amíg nem találtuk meg a megfelelő kivezető utat, csend honolt a járműben. Ez kb 2 perc ha lehetett, de ők nehezen bírták persze:) Irány Rajka, egy darab Flexest felvenni.

Ott söröztek, kávéztak a rajkai útszéli benzinkúton Sorioval és kiscsapatával. Örülés, köszönés aztán takarodás Budafosba. Szokásos megállás a parkolóba, rendetlenkedés. Bozó és Zolika lefeküdt a földre megszexuálni az útra felfestett rokkant jelet. Továbbindulás után még sikeresen kiborult a hátsó sorba az ülésre 3 dl boroskóla. Elnézést érte az illetékesnek.

A kiscsapat nagyrésze alvásra fogta az albérletünkbe, én Tanárúrral és Anitával körbejártam a környék éjszakai késdobálóit, de hajnal 5-kor nem igen voltak nyitva. Mivel Anita az Üllőinél randevúzott majd egy Zsófi nevű alakkal, keressünk ott helyet sikeresen. Itt boroskóla fogyasztás mellett kitárgyaltunk pár magyar zenekart, de hogy pontosan miről mentek a dolgok, nem igen tudom. Bealvással vegyítettem az észérv csattogtatást.