Kedden délig a munka frontján, majd lépés haza, készülődés az Egy Hét-re vagy mi. Végre kint. Eleinte para volt az ottalvós vs hazamenős jegytéma. Végül a kettő közt szinte semmi különbség, csak 5000 ft + talán az a pár elkerített sátorhely ahova csak a méregzöld karszalaggal lehetett bejutni.

Már a kijárat is nyújtott érdekes élményeket. Elvileg elfogytak a pénztárba a hetijegyek, a napijegyekért szó szerint száz méteres 3-4 személyes "emberfolyosó" (a hídtól kanyarodott vissza, egészen bele a kanyargós rácsos részbe..) Jó volt látni hogy szinte mindenki nyugodtan kezeli a reménytelennek tünő várakozást. Volt két (szerintem francia) arc akik gitározással szórakoztatták az "emberkigyót", természetsen gitártokba dobható adomány fejében. Persze volt aki nem bírta a tétlenséget és körbejárt jegyvásárlás reményében. Megesett, hogy a 6000 ft-os napijegyet 8000-ért adták, egy magyar fiatalember vett is belöle kettöt. Mi könnyen voltunk a kezünkön logó "bilinccsel", azaz a hetijeggyel. A sátrunk is bent állt, emiatt sem volt paránk. Mikor végre beindultunk, elindult az 1 hetes szokásos lavina amivel érdemes sodródni...

Negatívumok egyike: a Vadorzó kocsmát (minden évben mindig ide jöttünk vissza, a mászkálásból, sok emberrel itt találkoztunk) áthelyezték a "Nagyszínpaddal szemben"-ről a Mozi mellé a Jazz sátor szomszédságába (elnézést ha keverem a helyszíneket, ahova egész héten nem sodródom el, azt nem igen jegyzem meg. Olyan zöld területen volt, ami rálát a sátrakra, csak az jár arra, aki vagy ezt a kocsmát célozta be vagy megy a sátrához, vagy eltévedve-lerészegedve keresi a rövidebb utat vissza a "szigetelésbe". Maga a pulttal nem volt gond, minden ott dolgozók jól reagálták le a szokásos "rakd be a CD-nket. köszi"-t. Igazából nem értem, miért kell kocsmákat, színpadokat, sátrakat minden második évben áthelyezni.

Külön koncerteket nem lenne értelme kiemelni. Sajnálom, hogy a fesztiválok nagy része szinte csak a zenekarokról szól. Mindenhol erről van szó, ez folyik mindenhonnan (sztrávendég Mr. T, de fellép még X, Y, Z.) Megértem, hogy az emberek nagyrésze a koncertek miatt jön egy-két napra (nagyritkán van mikor én is, bár alapból elmegyek a fesztiválra és az már csak dob a dolgon, ha számomra normális koncert is van), de valahogy engem jobban mozgat, hogy összefuthassak sok sok ismerössel, megigyak velük valamit.. persze ez az egy hét kevés ahhoz, hogy ez összejöjjön mindenkivel. Párszor megfogadtam az évek során hogy szigetre telefont soha.. vagy túlterhelt vagy hamar lemerül vagy egyszerüen csak "én x-nél vagyok Y-kor. Te mikor, hogy, hol?". Egy idő után unalmas mikor az, akire vársz, nem jön, mert az az út pont egy koncert végeztével tele van, 2x lassabb a haladási sebesség ( az amúgy 2 perces utat az ember általába szigeten 10 perc alatt járja meg).

Minden másnap azért kiugrottam az albérletbe zuhanyozni, felépülni. 2 hónap fesztiválozás után már nem bírtam annyira, mint 98-ban (amikor a nagy fémkukába toltak a nagyszínpad előtt). De természetesen mindig kint kell aludni, mert sokkal jobb arra ébredni, hogy valaki részegen ordibálva ráesik a sátramra vagy csak lehugyozza azt, mintsem hogy a szobámba fekve halucinálva hallok valami durva jó koncertet, közbe csak a számitógép ventillátor kerreg. 1 hetet akkor is "ki kell" bírni.

Sok ismerősöm nem szereti ez a " kell 1 hét együttlét" témát. Ök inkább a kisebb feszteket részesítik elönybe ahol családiasabb a hangulat. Igazat megvallva nekem is jobban fekszik egy Hegyalja, egy Vekeri, de nekem valahogy kell a Sziget is, mert tényleg rengeteg minden van, káosz, örület, sok kretén, idióta arc (nem mintha az ismerettségi körömben nem lenne belölük elég..).

Ahogy a talált tárgyak osztályát végignéztem mindig vannak érdekes dolgok: leadtak egy táskát, benne egy szép félprofi fotogéppel, pénztárcák 40-50.000 forint értékű euroval, sok-sok telefon. Egyet poénból bekapcsoltam, beütöttem a pin kódot, mondjuk 1234 és müködött. Ezáltal a gazdája visszakapta:) Öröm!

Zenekarokról nem látom értelmét írni (mindenkinek más-más zenekar ad többet, vesz el - pl a jókedvéből és hangulatából mert utálja, vagy nem bírja hallgatni.). Viszont ismét tanubizonyságot tett a szervezés logikátlansága: betettek egy Fear Factory-t és egy Exploitedet a Metál Hammer sátorba, ahol minden évbe a nagy zenekarok előadása élvezhetetlen. Exploitedre még csak odamerészkedtem, de már a kerítéseknél tömeg. Nagy nehezen beverekedtem magamat a sátor bejáratáig, de ott már totál felesleges lett volna tolongani, hagytam a francba. Fear Factory-ből kb az utolsó visszatapsolt fél perces akusztikus témát láttam, mivel 2 napig előtte fentvoltam, ígyhát bealudtam szombat este 7kor. Hát ez van:) Viszont utána hajnal 2-3 órakor fellépő bandákat sikerült elérni. Nem úgy mint Zolikáéknak, akik annyira szépen szétcsúsztak a Hammer pultnál, hogy öröm volt nézni. Négykézláb jött ki a sörsátorból, közlekedett jobbra-balra, ész nélkül. (erröl készült fotókat azóta is várom).

Sok ember az adott napi Nagyszínpados müsorért jöttek. Így volt ez a Prodigy műsorával is. Tényleg sokan voltak, de sose értettem az emberek felfogását. (ez általában minden koncerten igaz) a tömeg megáll a bejáratnál és kész! Szigeten a bejárat alatt a két fő utcát értem ahonnan érkezni lehet a "Main stage"-hez. Persze én is onnan sodródtam a helyre, adták is az arcomba az infót az "okos és tapasztalt" arcok.. "hu ne menj, tömve van, nem lehet elférni". Mondom persze.. már tudtam, hogy a túloldalig érdemes lesz átverekedni a színpaddal szemben felállított pultok előtt. Így is tettünk. Szépen, simán eljutottunk a baloldalra. A kivetítőtől kb 5 méterre láthattuk a fényekben uszkáló matinét. A bal oldal elég jól levegős volt. Öröm volt belegondolni, hogy a túloldalon nyomorogva, egymásra izzadnak.

Kár is lenne tovább részletezni ezt az egy hetet. Beszéljenek magukért a képek. Aki ott volt, tudja mi milyen volt. Aki nem jutott ki, hát megteheti 2007-ben is. Minden évben fenyeget a veszély, hogy több Sziget nem lesz.. csakhát túl sokan ismerik (már-már kinövi magát), megaztán túl nagy rendezvény ez ahhoz, hogy megszünjön.. tudjuk: a név kötelez! (talán ezért is van annyi reklám, és müanyag dolog, valahogy fenn kell maradni a vizen, belefulladni nem ér)