Rockmaraton - 2005
HungaryPécs/Malomvölgyi Arborétum
Július 6-án, szerda reggel 9:35-ös vonattal vágtam neki a nem rövid túrának. Kénytelen voltam az IC adta lehetöségeket igénybe venni, ha nem teszem ezt, 3 óra helyett 4 és fél óra alatt jutottam volna le Pécsre. A kora reggeli indulás eredményeképp mindenre volt időm. Laza vonatozás az igényesség jegyében. Kicsit kirekesztve éreztem magamat a full igényben.

Délután fél 1-re leértem Pécsre. Kicsit leültem gondolkodni hogy most akkor mi van? Kerestem az infót, merre hova. Meg is találtam a vasút kijáratánál a térkép mellett felállitott Rockmaratonos standot, ahol két álmos srác igazított érthetően útba. Első negatívum: a vasúttól induló 8-10 személyes microbusz 350 ft-ért vitt volna ki a közel 10 km-re található fesztiválra. De mivel nem tetszésemet nyílvánitottam ezirányban, ajánlottak egy praktikusabb megoldást a pénztárcámnak: menjek a buszpályára és üljek fel a Kökény felé tartó buszra. De ahogy néztem, ezt a trükköt már páran ismerték mert a délután 2kor induló busz már megtelt + indult egy kiegészítő járat is ami végülis gyorsjárat. Mi azért a sima járatot vettük igénybe az újdonsűlt megismert arcokkal. Fél 3 körül letett a busz a bejárattól kb 200 m-re.

Szép lassan de biztosan nekiindultunk a bejáratnak. Gondoltam, 5 sörrel + 2 liter boroskólával nem fognak beengedni (a viccet se nagyon értették a motozós arcok ) ezért visszafordultam és a szemben kanyargó úton végighaladva, találtunk egy kocsmát. Szép kiülős helyen, kellemes tájba csomagolt romantika közepette kiültünk borozni, amíg el nem fogy minden, ezért gyorsba fokozatra váltottam: Kértem 4 poharat  - és mivel összefutottam veszprémi ismerösökkel, - szétöntöttem a boroskólát. 6-ra mindenképpen beakartam érni, nekikezdtem rendesen tölteni.:)

Du. 6-kor még kicsit leültem a motozós arcokhoz, ami egyben csomagmegörzőként is funkciónált. Sikerült megállapítanom, hogy nem ez lesz az a hely, ahova berakom a kamerámat, a telefonomat és egyéb értékeimet. A két biztonsági arc idővel jófejre váltott, nég beszélgetni is sikerült velük.

Végre elfogyott minden, mehettem sátratállítani. Szép völgyben felállított színpad. Elvileg déltől a sörsátorban tehetségkutató kis szinpaddal, ahol amatőr zenekarok mutathatták meg tudásukat. A nagyszínpadtól jobbra lehetett a lejtőkön sátrazni. Az egész fesztivál körbelátható volt. Tetszett, hogy nem nyújtották szélesre, minden egy helyen van. Gyors sátorfeldobás után körbesétáltam. Sikerült összefutni pár ott dolgozó ismerőssel. Kaptam ajándékba sörjegyet. Jól esett, hogy megvendégeltek (mert megérdemlem, na!:)).

Laza 300 fős tömeg, 19:00-kor kezdett a Social Free Faces. Egyik kedvenc zenekar lévén (be is rakom a winampba izibe!:)) már az elején beálltam középre kamerázni. Aránylag sokan voltak a koncerten, de sajnos kevesen vágták mekkora zenekarral állnak szemben. Számomra sajnálatos, hogy a kettőről egyre redukálódott énekeslétszámú szombathelyi hardcore bandát ennyire kevesen ismerik. Szép koncertet nyomtak, vegyesen, új és régi számokkal. Mint laikus felhasználó, mondhatom jól szól. Örülök, hogy sikerült mindezt megörökíteni. Egy gond azért volt: az előadás időtartama rövidre szabott volt.

A következő zenekar elvileg a Depresszió lett volna de késés miatt cseréltek a Subscribe-ékkal. Érezték ök is, hogy az ö nevük se ismert a fesztiválon, ezért az első kérdés: "Tudjátok kik vagyunk?":) A várt szintet nyújtották, ahogy kell. Ment a rastapörgetés. Érződött a dinamizmus, minden tag rendesen "dolgozott". Tetszetős előadás volt. Sikerült megőrizni az unokáknak és az örökkévalóságnak. Ha jól emlékszem, még vissza is tapsolták öket, de valahogy a szervezőség ezt nem tolerálta. Mint kiderült 5 polót azért sikerült eladniuk.

A fő produkció, aminek köszönhetően sok ember keletkezett a színpad előtt, ez pedig mimás lenne ha nem a Tankcsapda. Én inkább a sátram felé vettem az irányt, értékeim gyors elrejtése után célbavettem az egyetlen sörsátrat. Fogtam a fehérpötttyös piros labdámat (nem piros pöttyös, de igazi). Passzolgatva söröztem, néha nekiindultam, hogy belekukkantok a koncertbe, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy elöremenjek. Néztem kb 10 másodpercig, majd vissza a pulthoz, dumálni ismerössel-ismeretlennel. Rendes pultos ismerösök akkora 2 feles konyakot adtak, hogy kénytelen voltam négyet csinálni belöle. Senki se akart velem inni, ezért aki éppen arra járt, odarántottam és megitattam vele. Az elsőt egy lánnyal fogyasztottam el. A második kört már nem vállalta mert elvileg rossz. Kénytelen voltam ismét valaki arra közlekedőt leállítani. Vele is megittunk egy felest. A második után éreztem, hogy ez tényleg nem az igazi:) De azért megtette hatását mert kiakartam hívni mindenkit focizni a koncert és a sörsátor közé, hogy rúgjunk egymásnak hatalmasat. Végre találtam egy 20 év körüli gyereket. Ö elfogadta a "challenge kick"-et. Kicsit már volt az agyamba, ezért próbáltam számomra nagyon nagyokat rúgni. Egyszer annyira összejött, hogy kézből rúgva mellélendült a lábam, ezért kicsúszott a földön maradt lábam és telibe a hátamra estem. Azt hittem ott maradok megrohadni a földön. Hárman kapartak össze, nem nagyon kaptam levegőt, de azért megoldottam. Inkább visszamentem beszélgetni.:)

Éjjel 2 körül próbáltam pihenni egy keveset, ordibáltam a sátorszomszédokkal. Nem szép dolog de szeretem:). Hajnal 5-ig üvöltöttem, majd visszamentem a pulthoz mert az ismerősök 6-ig dolgoztak. Elakartam köszönni tölük (mivel másnap délbe lépés volt Pest-Sopron Volt fesztiválra és ők akkor már szépen álombaszenderültek volna).

A pult előtt 10-15 ember még alkoholizált. Megint szóba álltam fűvel-fával, feketével-fehérrel ( most nem a börszínre gondolok). Volt egy remegő néma gyerek aki csak nézett bambán. Kicsit bosszantott, hogy ekkora béna, inkább elfordultam. Boroskólával a kezemben kitaláltam, hogy tippeljünk, hány pötty van a labdámon. 5 tippből egy lány eltalálta, hogy 32 (mondtam is neki, hogy tahó! Majd visszamentem a sátorhoz, sikerült aludni 20 percet, a többi csak berúgva-döglés volt. 9 körül sátrat bontottam, összepakoltam. Sátorszomszédaimtól elnézést kértem az estiért, de mint kiderült nem volt olyan vészes a helyzet. Fogmosónál összefutottam egyik ismerős lánnyal aki maradni akart még pár napig napijeggyel, ezért letéptem a szalagomat és nekiadtam.

Kifele menet még akartam inni egy sört a 240 forintomból. Mondtam is a pultosnak, hogy nekem pohár sör kell mert így marad csak pénzem a buszra ami bevisz Pécsre (azaz 59 ft). Közölte velem hogy csak korsó sör van de itt csapolt éppen egyet, úgy hogy egészségemre, és a kezembe nyomott egy korsóval. Reggeli ingyensör-öröm! Sikerült leülnöm és órákra ottragadnom a pult mellett a padon. Véletlenül az arcombakerült egy feles megint hála az ismerősöknek (Ákos köszi, életmentő volt!:)) Reggeli ébredezéstéma az emberek arcán. 10-től már a sörsátorban található kisszínpadon is nekikezdett a metál, amatőr zenekarok zajongtak. Igazság szerint nem figyeltem, de jól szóltak. Tudtam, hogy a következő vonatom 14:15-kor indul ezért még ráérősen söröztem. Csakhogy jöttek a jegyellenőrök. Hiába mondtam nekik hogy mivel éppen kifele megyek, letéptem a karszalagomat. Össze is cuccoltam, megiszom a sörömet, elköszönök pár embertől és megyek. Nem engedtek a 2-20-ból! Azonnal távozzak a helyszínről! Kicsit kezdett idegesíteni az értetlenségük. Mivel ketten voltak, "jó" volt velük vitatkozni. Majd az egyik belátta hogy nem nagy kaland, ha elköszönök egy ismerősömtöl (mert csak ennyit kértem), majd az egyikük kikísért. Beszélgettünk 2 percig. Végülis közös nevező, kiegyeztünk egy "mindkettőnknek igaza van" megoldásban.

Éppen jött a busz, vitt is Pécsre. Szépen leizzadtam. Városnézéssel egybektöve kerestem automatát, boltot.(Pécs szép hely, főleg napsütésben). Ott is a fesztiválos arcok tömkelege vásárolt. Kicsit zavaró volt bent mászkálni a pécsi Árkádba, túl igényes emberek jobbról-balra. Végül a vasút fele vettem az irányt.

Jegyvásárlás közben összefutottam a Subscribe 4 tagjával + egyikük barátosnöjével. Velük szenvedtük végig a majdnem 3 órás utat. 3 tag kelenföldön pattant le, a maradék a keletinél. Leszállás után a vonatos biztonsági arcok a nyakamba dobták ablakon keresztül a sátramat, ne hagyjam már ott a MÁV-nak. Hazaérkezés után mint kiderült iszonyat büdös vagyok (lakótársak és az éppen nálunk tartozkodó ismerősök jelzéseiből ítélve). 2 óra otthontartozkodás után irány a Voltfesztivál. Szép lesz...
András Barth | 11 jul 2005

Random photos - 2023