Hegyalja festival - 2005
Hungary Tokaj/Rakamaz camping
A nyár egyik legjobb fesztiválját szerintem mindannyian egész évben vártuk. Hát nem hiába, ismét durván jó volt. A dolog párosult Zolika születésnapjával (ennek vonzata: indulásképp 1 üveg becherovka. khmm..)


Szerda 11:15-kor induló vonatra felbandáztunk vagy 8-an. Felkészültünk piaügyileg, mert Zolika kérésére pontban délben elindítunk egy 24 órás vedelést. Így is lett, kikészítettük a feles poharakat, ráírtunk a neveinket. Déltől beindult a móka! Folyamatos fogyasztás közepette meg is érkeztünk a tokaj-rakamazi vasútállomásra, ahol már ment az észosztás mindenkinek.

Lassan elsétáltunk a fesztivál bejáratához. Sokan álltak sorba a jegypénztárnál, de mivel mi nyertünk belépőt, sürgösen átvehettük a minket illető nyereményt: 2 fesztiválbérlet, hozzá tartozó multicafés VIP belépő, fejenként 5000 ft fogyasztással kiegészítve. Még szép, hogy örült a fejünk!

Karszalag felpattintás után célbavettük a fesztivált, ezen belül a kempinget gyors sátorállítás céljából. Mivel elszórtan volt csak hely, én külön helyre raktam le a kölcsönkért sátrat. Kafán penge lett, kölcsön sátorvasakból. Nem szórakoztam, bepakoltam a cuccaimat és végre irány a fesztivál!

Aránylag sok ismerőssel akadtam össze. Szerda esti koncert felhozatal számomra kimerült egy Watch My Dyinggal, mivel szerdán nem volt program a többi színpadon, csak az India stage ontotta az élőzenét magából. Sok mászkálástól és piálástól csak úgy repült az idő, hajnalban természetesen előkerült a metálmagnó. Sajnálatos volt felfedezni, hogy egyik játékosunk - aki bevállalta a 24 órázást - elment szó nélkül aludni. Kicsit feldühitett a dolog, mert nem ezt beszéltük meg, ezért 10 percenként felsekért támadtuk a pultot. A magnó meg csak szólt... Egész délelőtt sikerült jó zenéket hallgatni. Néha mentem egy-két kört az ébredező fesztiválon. Mikor eljött a 12:00, mégegyszer felköszöntettem Zolikát. Természetesen senki se ment aludni, fesztivál van!

A csütörtöki programból láttam egy átlagos Tigris és Belga koncertet. Ezek után lapos hangulattal belenéztem a Transglobal Underground fellépésébe, ami hatalmas volt. Az idős hölgy ügyesen művelte a szitárt. Koncertek után pakoltam magamnak egy lávát (azaz lávakövön sűlt virsli, amit bepakolsz egy meleg kiflibe, amit tetőzöl zöldségekkel, amennyi csak ráfér) Virsli nélkül kértem, mert így nem 380, hanem 200 ft.

Péntek reggel 8 körül éreztem némi fáradtságot magamon, ezért kellett kerítenem egy sátrat ahol tudok aludni nyugodtan 2-3 órát (az általam lecipelt, pengemód felállított kölcsönsátrat a tulajdonos csütörtök este visszakérte a fesztivál idejére. büdösparaszt). Szerencsére találtam egy bérleményt, mivel sokan már ébredeztek. Fájós háttal nagy nehezen aludnom délelőtt 11-ig.

Gyors fogmosás és rendbetétel után ismét csak kikötött a kezemben egy boroskóla, 1 dl-es gépi kóla kíséretével. A pénteki program se volt egy nagy eresztés számomra. Annyira nagyon reklámozták ismerősök a Leukémiát, hogy csak meg kellett néznem. De vagy a 3. szám után meguntam. Replika se érdekelt már annyira. A nap megint csak a mászkálás, dumálás jegyében telt. Végre érkezett a Clawfinger. Érdemes volt kamerázni, jó matiné volt. A gitáros felmászott az egyik szélső állványra és beugrott a tömegbe. Az utolsó számoknál már kifele indultam, mikor összefutottam Zolikával és Bozóval, akik megkértek, hogy rögzítsem a Biggest the Best cimű szám alatt nyújtadó léggitár produktumukat. Szívesen tettem eleget kérésüknek, de egészen a kürtöskalácsosig kellett mennünk a fényért. A színpadon szép előadás, majd mikor felpörgött a zene, a két gumigitár előadó széledt!:) Bozóbéka befutva eltűnt a kalácsos és a borpult között, majd 4 másodperc múlva kizavarták:)

Péntek éjszakát inkább a Multicaféba töltöttem, mivel volt nálam nem kevés elitalozásra szánt utalványom. A gumilabdámat elvették a kidobók, mert két illető ész nélkül el kezdte rugdosni,  de szép szavakkal fűszerezve visszakértem. Ezek után megint csak sikerült nagy semmit aludnom, mert egyrészt már nem volt sok a fesztiválból gondolat vezérelt, másrészt nem is lett volna hol (bizonyára megoldottam volna, de nem volt ingerenciám).

Szombaton végre lenéztem a Tisza partra kiülni, de kb negyed óra múlva inkább a fesztivál-ital érzést választottam. Belenéztem a RATM Tribute műsorába, néha esernyőt kellett nyitni kamerázás céljából. Aránylag sokan voltak, szép fények, remek hangulat, nagyon jól kenik a számokat. Ügyes gitár, pontos előadás. A záróakkordokat követően, nekivágtam a nagy sárnak, ahol rég nem látott ismerősöm, Tity és kis csapata próbált szintén átkeveredni a mocsáron, ezért lovagember létemre felajánlottam neki segítő bal alkaromat, kapaszkodjon hát belém. Egészen a partisátorig kísértem a hölgyet.

Kivettem a részemet még egy Visnu koncertből, ami évek óta semmit se változott. Mivel Szigeten is lesznek minden nap, itt most csak egy számot vártam végig. Eső közepett belenéztem a nagyszínpados Anima Sound Systembe. Ezekután még kijutott egy Picsa és egy Blind Myself. Összegezve: semmi extra, a szokásos.. sajnos. Majd megakartam nézni a bereklámozott Ez Rollerst is, de sajnos hajnal 3-kor már annyira le voltam merülve, hogy valahol el kellett dölnöm, mert azon vettem észre magamat,  hogy teljesen másról beszélek mint amiről szó van, ülve elaludtam, kerestem magam előtt az agyam által kreált asztalt, ahova lerakhatom a boroskólámat, de a legközelebbi "négylábú tálca" kb 20 méterre volt tőlem. Igyhát "nyílvánosan megdöglöttem".

Reggel 6 körül arra ébredtem, hogy Dóriék sátra mellett egy polifoamon betakarva forgolódom. Mivel ők is mentek hajnalba, én is felkeltem. Összefutottam Zolikával és úgy döntöttünk, bedobunk egy felest. Hát induljon el megint egy lavina!

A bejárati kőkocsmánál ültünk, néztünk a távozó arcokat, néhányuktól elköszöntünk. Közben meg csak jöttek-mentek-fogytak az italok. Éppen kiszórták az elvett késeket a bejáratnál a földre, vagy 200 db-ot, de volt ott kalapács, nagy vasfűrész na megy egy balta, amit Zolika szépen lefoglalt. amivel végül sikerült a kocsmába italt rendelni és jegyet vásárolni a vasúton:) Délelőtt 11 körüli vonattal próbáltuk magunk mögött hagyni Tokajt, de csak a 17:24-es IC-vel távoztunk:)  Nem meglepő de mulattságos!:) A kocsmába a Friderikusz Show főcímdalára, a Meglepő és mulattságos című dalra Zolika és Hegyi baltával a kézben táncolt.
author: András Barth | 20 jul 2005

author:

Barth AndrásBarth András

Flyer:

Random Photos - 2016